Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A kunszentmártoni rév és híd története / 81. o.
ség nélkül lehetővé tette. A motorizáció fejlődésével egyre jobban megmutatkozott annak hátránya, hogy ez az útvonal a településen áthalad. Ez országosan problémát jelentett, ugyanis a régebben épített főútvonalaink általában áthaladnak kisebb településeinken is. Ezeken az átkelési szakaszokon azonban a forgalom lebonyolítása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, mivel az átmenő forgalom keveredik a helyi forgalommal és a járművek vezetőinek problémát okoz a manőverezés a meglehetősen kanyargós útpályán. Ezért az utak korszerűsítése során — bizonyos nagyságú forgalom esetén —új nyomvonalon vezetett, ún. elkerülő szakaszok építése vált szükségessé. A Kecskemét-Békéscsaba közötti 44. sz. főútvonalon Kunszentmártonnál fekvő régi vasbeton híd sem terhelés, sem forgalomátbocsájtó keresztmetszet tekintetében nem elégítette ki a korszerű forgalmi igényeket. A meglévő híd megerősítését és kiszélesítését nem javasolták, mivel az alépítmények nem megbízhatóak, így ezek megerősítésére is szükség lett volna, ezenkívül a hídon átvezető út vonalvezetése sem volt megfelelő, így útkorrekció vált szükségessé. Ezt pedig csak úgy lehetett megvalósítani, ha a Körösön egy új hidat építenek. A hídépítést véglegesen a Körös-hidak helyreállítására indult beruházási program döntötte el. Az útvonal új vonalvezetésére az UVATERV három tervtanulmányt dolgozott ki. Ezek közül a KPM Közúti Igazgatóság azt a változatot fogadta el, mely a települést északról a Körösön épített új hídon át - kerüli el. Az útvonal építésére az engedélyt a KPM 1969. dec. 31-én megadta. A mederhídra 1965-ben öt tanulmánytervet készített az UVATERV az alábbi elképzelések szerint: Monolit vasbeton szekrénytartós híd; - Utófeszített szabadon szerelt vasbeton híd; — Feszített pályás vasbeton ívhíd ; - Alsópályás rácsos acélhíd; — Öszvértartós híd. A KPM Közúti Főosztálya a műszaki fejlesztésre tekintettel az utófeszített szabadon szerelt vasbeton híd megépítése mellett döntött. Ez a megoldás szükségtelenné tette a folyómederben az építkezéshez szükséges állványzat építését, ami jelentős fa- és acélanyag megtakarítást eredményezett. A híd terveit REVICZKY János (UVATERV) készítette. A híd terveit a KPM Közúti Főosztálya 156037/1971. sz. engedélyével hagyta jóvá. Feszítettbeton gerendahíd, amelynél Magyarországon először alkalmazták a szabadszereléses technológiát. A híd nyílásbeosztása a következőképpen alakul. Mederszerkezet 36+70+36 m. Ehhez csatlakozik az ártéri szerkezet 3x24 m nyílással. A híd teljes hossza — csatlakozó részekkel együtt — 245 m, szélessége pedig 12,2 m. A technikai fejlődés szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt a kunszentmártoni híd építésénél alkalmazott előregyártott elemekből szabadszereléssel történő hídépítési technológia. A nagyobb vasbeton és feszítettbeton hidak alkalmazását sokáig korlátozta, hogy építésük csak állványon volt elképzelhető. Ezt oldotta meg a szabadszerelési technológia, melynek alkalmazása a nyugatnémet Dyckerhoff -Widmann cég nevéhez fűződik. Hazánkban az UVATERV fejlesztette ki a szabadszerelésű hídépítési technológia magyar változatát. Az építés folyamata a következő. A zárt szekrény keresztmetszetű főtartókat vagy az építés helyén a parton, vagy központi telepen gyártják előre a szerelőberendezés teherbírása által meghatározott tömegű blokkokban. A gyártás során elsőként a pillérekhez kapcsolódó indítózömöt készítik el, majd a csatlakozó homlokfelületekhez közvetlenül hozzábetonozzák az első blokkpárt. A beton megkötése után következik 98
