Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A kunszentmártoni rév és híd története / 81. o.

úti hídtól északra a község lakosai szovjet segítséggel egy cölöpökön nyugvó fahidat is építettek. 1945 augusztusában a Kereskedelmi- és Közlekedésügyi Minisztérium Magyar Pál vállalkozóval kötött szerződést a roncskiemelési és helyreállítási munkálatokra, aki a megbízásnak 1946-ban eleget tett. 1956-ban az ártéri rész V. sz. pillérje megsüllyedt, ezt fúrt cölöpök segítségével erősítették meg, majd 1960-ban a pályaszint helyreállítására a pillér fölött a felsőszerkezetet megemelték. A szabadonszerelt vasbetonhíd A 60-as években ugrásszerűen megnövekedett a közutakon a gépjárműforgalom. A KPM 1964-ben az országos úthálózat új osztályozását és számozását rendelte el. A fő közlekedési út elnevezés helyett a főút, illetve alsóbbrendű út elnevezést vezette be. A főúthálózat a fővárosból indult ki és sugár irányban haladt az ország távolabbi területei felé. Mindez a Budapesten épült dunai hidak és útvonalak túlzott megterhelését eredményezte. A Dunántúl és a Tiszántúl legrövidebb összeköttetése már a két világháború között megvalósult a Dunaföldvár-Kecskemét-Tiszaug útvonallal. Az új osztályozási rendszerben ezt a 52. sz. és 44. sz. másodrendű főúttal sikerült elérni. Az útvonalon folyamatosan lehetett haladni a gyulai határátkelőhelytől Kunszentmárton, Tiszaug, Kecskeméten keresztül a dunaföldvári hídon át a dunántúli utakig. így némileg enyhült Budapest forgalmi leterheltsége is. Itt bonyolódott le a Bulgária, Románia felől jövő forgalom számottevő része is. A Tiszazug az 196070-es években már jelentős üdülő és idegenforgalmi területnek számított, amelyet nagy számban felkerestek a környező ún. „szocialista országok turistái. Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció jegyében a gazdaságtalannak minősített vasutakat megszüntették és a szállítást a közútra terelték. A hibás elképzelés jegyében az 1968-1974 közötti időszakban több fontos vasútvonalat felszámoltak. Körzeti állomásokat alakítottak ki, és a megszüntetett vasútvonal szállítási gyűjtőterületének központját a hozzá legközelebb eső vasútállomásra ruházták. Kunszentmártont is körzeti állomásnak jelölték. Feladatához tartozott, hogy a Tiszazug vasúttal nem rendelkező községeinek is vasúti állomása legyen. Az 1964-es közúti osztályozás szerint elsősorban a másodrendű főutakon kellett a nagyobb települések egymásközti forgalmát lebonyolítani. Kunszentmárton mint iárási székhely a 44-es főút segítségével kapcsolódhatott két megyeszékhelyhez Kecskeméthez és Békéscsabához. Az útvonalon a közlekedést azonban jelentősen lassította a kunszentmártoni Körös-híd. Az I. transzverzális utat és a hozzá csatlakozó Tiszaug felől jövő útvonalat az akkori gyakorlatnak megfelelően Kunszentmártonon vezették keresztül, számos kis ívvel, kanyarral kombinálva. Mindez a fogatolt járművek forgalmát különösebb nehézSZML Helytörténeti Adattár. Sz. 74. Hídépítő R. T. Tervtár. 97