Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A kunszentmártoni rév és híd története / 81. o.

megnyitásról filmfelvétel is készült, amely a mozikban a Magyar Híradóban került levetítésre egy héttel később. A kunszentmártoni Körös-híd megnyitása után 1929. okt. 17-én átadták az új tiszaugi hidat, majd 1930-ban elkészült a dunaföldvári Duna-híd is. Ezzel létrejött a közvetlen kapcsolat a dunántúli utak, a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl között. Az I. világháborút követően a megváltozott országhatárok miatt a kunszentmártoni híd stratégiai jelentősége ismét előtérbe került. Trianon következtében jelentős közlekedési utak és átkelőhelyek kerültek az országhatáron túlra. Ez az úthálózat földrajzi elhelyezkedésének torzulását idézte elő, amit a két világháború között új útirányok kiépítésével próbáltak helyrehozni. Ebben némileg szerepet játszhatott az is, hogy a hazánkat körülvevő kisantant országok felé egy esetleges fegyveres konfliktuskor, jól kiépített utakon lehessen csapatokat mozgatni. Kunszentmárton a körösi átkelőhely miatt jelentős közlekedési gócponttá fejlődött. Itt haladt át a Békéscsaba-Kecskemét—Dunaföldvár út (ez később a 44. sz. és az 52. sz. főút jelzést kapta). Ehhez csatlakozott a Szentes —Hódmezővásárhelyen át Szegedre vezető út (45.sz.) valamint a Szolnok felé vezető 442. sz. út. A második világháború végén a hadműveletek már hazánk területén zajlottak. A harcok során hídjainkat szinte teljes mértékben elpusztították a visszavonuló német csapatok. Nagyon kevés átkelőhely maradt meg viszonylag épségben vagy kisebb rongálódásokkal átvészelve a háborút. A kunszentmártoni híd is ezek közé tartozott. 1944. október 5-én Kunszentmártonban a közúti hídnál már német őrszem posztolt. A helység lakói közül néhány ember beszélgetni kezdett a katonával, aki elmondta, hogy ellentámadásra készülő „Tigris harckocsik akarnak átkelni a hídon. Valójában az aláaknázott híd biztosítására kirendelt őr volt. Október 8-án a szovjet csapatok már utcai harcokban nyomultak előre a községben. Délelőtt 10 órakor a hátráló német egységek felrobbantották a hidat. A mederhíd vasszerkezetét három helyen aláaknázták, de csak a túlsó parti medernyílás alatt elhelyezett robbantóegység működött. Egyes feltevések szerint a helybeliek vágták el a robbantózsinórokat, de az jelenleg nem bizonyítható. Valószínűbbnek látszik az a feltételezés, hogy a harcok során megsérültek a robbanószerkezet egységei vagy más technikai hiba miatt nem léptek működésbe a kellő időben. A pusztítás következtében a III. és IV. pillérek közötti vasszerkezet megsemmisült. A község elfoglalását követően a hidat szovjet műszaki tisztek irányításával a helybeli ácsok néhány nap alatt használhatóvá tették a hiányzó szerkezeti részt pótolva fa gerendás áthidalással. Október második felében a közKunszentmártoni Híradó. 1925. 38. sz. - A híd város felőli hídfőjénél állt a vámház, ahol az áthaladó gépkocsikat, szekereket még ebben az időben is vámszedők állították meg, és csak a vámdíj-szabályzat szerint megállapított pénz kifizetése után engedték tovább a forgalmat. A közúti hídon vámszedés - a források szerint - csak 1944-ben szűnt meg. SZML Helytörténeti Adattár. Sz. 74. Kunszentmárton 25 évének története. 98—103. SZML Szolnok m. Államépítészeti Hivatal ir. 28/1945. 95