Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

ADATTÁR - Kálniczkyné Katz Veronika: Egy víziút történetéhez / 341. o.

elkészült terveit, amelyek felülvizsgálatával Saxot bízták meg. Itt ütközött először a tiszai torkolat kérdése, ill. a mélybevágású (Sax) , illetve a 44 hajózsilipes, magasvezetésű, Ballá Antal-féle tervváltozat. Ez a vita - mint azt az előzményeknél bemutattuk végeredményben a mai napig nem dőlt el. Ballá Antal (1739—1815) 1793-ban részletesen kidolgozta a Csatorna tervét, ezt Pest vármegye felterjesztette a Helytartótanácshoz, ahol azonban annak nyoma veszett, így Ballá újból elkészíthette a tervet. 1803. november 30-án József nádor a Kancelláriához intézett javaslatában felvetette egy Pest-Szolnok hajózó csatorna tanulmányozásának fontosságát. A nádor javaslatára báró Podmaniczky József helytartótanácsos, Bács megye főispánja, a Csatorna kinevezett királyi biztosának elnöklete alatt bizottságot küldtek ki a kérdés vizsgálatára. A bizottságnak Maillard tábornok mellett Ballá Antal is tagja volt. 1806-ban újabb bejáráson vizsgálták meg a Csatorna tervezett nyomvonalainak helyszínét. A nádor többször (1805., 1806., 1811., 1821.) beszámoló jelentést terjesztett fel a bizottság működéséről, amelyre azonban csak 1826-ban érkezett válasz. E szerint a tervezett pénzügyi alap, a sóalap nem terhelhető meg, egyéb forrás híján pedig nincs miből finanszírozni az építkezést. Vedres István (1765-1830) Szeged város „esküdt" földmérője 1805-ben a Balla-féle tervezettel szemben röpiratot jelentetett meg „a Tiszát a Dunával öszve kaptsoló újj, hajókázható tsatorna ... címmel. Vedres Szegedet tartotta megfelelőbb végpontnak, mert így a Körösök és a Maros vízrendszere is bekapcsolódhat a kereskedelmi forgalomba. Már Vedres halála után, 1835. június 30-án Szeged város küldöttsége adta át gróf Széchenyi Istvánnak a Pest-Szeged csatorna tervét, azzal, hogy terjessze azt az Országgyűlés elé. A vízügyek területén Széchenyi tevékenysége a Tiszaszabályozáson kívül kiterjedt a dunai és tiszai hajózásra, sőt felmerült az a gondolata is, hogy a vadvizektől megszabadított Alföldön öntözéssel teremtsenek virágzó mezőgazdaságot. A gróf másnapi válasza Szeged városának: „...mi csekély hatásomat illeti, méltóztassék a Nemes Tanács meggyőződni: csüggedhetetlenül fogom a felette szép czél elérésére gyakorolni ... Az 1832—36. évi országgyűlésen - nem kis mértékben Széchenyi befolyására létrejött a magánvállalati és kisajátítási 25. te, ez azonban a korabeli rendezetlen pénzes hitelviszonyok miatt nem vitte előbbre az építendő hajózó csatornák ügyét. E tör13 FODOR F.1957. 16.; LAMPL - HALLÓSSY: 1947. 4. Országos Széchényi Könyvtár Bt. 156. 15 LAMPL H.- HALLÓSSY F. 1947. 5.,63. 16 SZOLLÁS Ella: A Duna-Tisza csatorna terve Pest-Szolnok között 1803-tól 1826-ig. Bp.1930. 1 7 VEDRES István: A Tiszát a Dunával össze kaptsoló újj hajókázható csatorna. Szeged, 1805. 18 MÉSZÁROS Vince: Széchenyi és a magyar vízügyek. Bp. 1979. 99. 19 Széchenyi válasza: Széchenyi levelei. II. 69. 346