Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
ADATTÁR - Papp Izabella: A jászkunok száz éves áldozatai / 309. o.
1834 szeptemberéig az országgyűlés reformer-liberális csoportjához tartoztak. Ebben meghatározó szerepe voltIlléssy János személyének, aki a Jászkunság reformkori és kiegyezés előtti történetének legjelentősebb politikusa volt. Országos viszonylatban is haladó, következetesen liberális programot képviselt, anélkül azonban, hogy ebben az időben a Kerületben valódi háttér és igény állt volna mögötte. Személye és az általa képviselt nézetek így törvényszerűen kerültek szembe a nádor központosító törekvéseivel, valamint a Kerület vezetésének érdekeivel, ezért 1834-ben le kellett mondania követi tisztségéről. Az őt felváltó országgyűlési követek már szigorúan alkalmazkodtak a követutasítások egyik legfontosabb rendelkezéséhez, miszerint a nádor tanácsát minden esetben kérjék ki és azt a legmesszebbmenőkig vegyék figyelembe. Ezáltal egyre inkább az országgyűlés konzervatív erőihez csatlakoztak, s szereplésük az országos megítélésben nem növelte a Jászkun Kerület tekintélyét. Ebből a szempontból negatív értelemben volt kiemelkedő Szluha Imre követi szereplése, aki Illéssyvel ellentétben rendkívül konzervatív nézeteket képviselt, éppen abban az időben, amikor már a kerületi lakosok is érdeklődést tanúsítottak az orszagos törekvések és reformok iránt. A jászkun társadalom szerkezetére, korábban az országosnál sok tekintetben demokratikusabb voltára a reformkorban többféle ellentmondás hatott. A jászkunok számára ennek az időszaknak a legnagyobb tétje az volt, hogy vajon az ősi kiváltságokhoz való feltétlen ragaszkodás meddig lesz összeegyeztethető az országos tendenciákkal, a polgári haladás szellemével. A kérdést azért sem lehetett megkerülni, mert a rendszeres bizottsági munkálatok felújításával 1825-től egészen 1843/44ig időről időre visszatérő napirendként szerepelt az országgyűléseken a Kerület „koordinációja, közigazgatásának reformja. Ennek során minden olyan elképzelés, amely a kerületeket a szomszédos törvényhatóságok azonos megítélése felé próbálta közelíteni, az ősi privilégiumok sérelmeként a Kerület jelentős ellenállásába ütközött. A legtöbb konfliktus ugyanakkor éppen a privilégiumok korábban haladó elemeiből, a közteherviselés gyakorlatából, illetve a tisztviselők szabad választásának lehetőségéből adódott, ami jelentős önkormányzati jogokat és kezdetben valóo ban demokratikus kereteket biztosított a települések számára. Illéssy János életútjáról és Kossuth Lajoshoz fűződő barátságáról: BAGI Gábor: Illéssy János nagykun kapitány (1792-1867) In: Múzeumi Levelek 63-64. Szolnok, 1990. 2730.; BAGI Gábor: Adalékok Kossuth Lajos és Illéssy János barátságához. In: Zounuk 8. Szolnok, 1993. 337-348. 6 BAGI G. 1991. 194. 7 Ezekről bővebben: BAGI G. 1991. 49-56.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete (1745-1848) In: Cumania 10. Kecskemét, 1987. 119-154. Q I. Lipót 1682-ben megújította Hunyadi Mátyás kiváltságlevelét, miszerint az uralkodó megengedte és jóváhagyta, hogy a jászkunok ,,ezentúl minden következendő örök időkig tisztjeiket és más bíráikat maguk választhassák és nevezhessék ki maguk közül, akiket akarnak." KISS József: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején. Bp. 1979. 30. 311
