Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Mohács előtti oklevelek Külső-Szolnok vármegye történetéből 1330-1526 / 247. o.

mondhatók, mert közülük huszonhárom (!) eredeti, négy korabeli, hiteles oklevél által idézett, a további öt pedig vagy egyszerű másolat, vagy tartalmi átírás, vagy konventi protocollumba bevezetett, hiányos szövegű bemásolás. Mind latin nyelvű, amelyekben magyarul, vagy a keleti részen románul sem mondat, de még szó sem fordul elő. Témáik igen változatosak, amelyek között szerepel ügyvédvallás, határjárás, birtok-átvallás, parancs só kiadásra, földzálog, birtokadományozás, pallosjog adományozás, nyomozás elrendelése és az eredmény jelentése, választott bíráskodás, egyezség földmegosztásról, özvegyi házassági jutalom rendezése, törvény elé való idézés, birtokeladás, bizonyságnyilvánítás (hagyatéki ügyben, bírság megfizetéséről, az örökösök személyéről), valamint birtokbaiktatás. Az oklevelek fotókópiái az Országos Levéltár diplomatikai levéltárában (DL) és diplomatikai fénykép-gyűjteményében (DF) találhatók. A kópiák eredetije pedig a történelmi Magyarország legkülönbözőbb levéltáraiban — zömmel mégis az Országos Levéltárban — találhatók. Néhány szó a források információértékéről. Pontosítják az eddigiekhez képest a megye földrajzi kiterjedését Törökszentmiklós déli, Abony északkeleti részén, valamint Nyársapáti és Cegléd, Törtei között. Néhány, eddig még a nevéről sem ismert falubirtok (Aposka, Királyhalma, Kunszenttamás, Hegyes, Külsőhegyes), valamint puszta (Töröttegyházteleke, Besenyőegyházteleke) valamikori létezéséről adnak hírt. Ujabb — eddig szintén nem ismert - ispánok, alispánok, földbirtokosok, királyi ember szerepében megjelenő köznemesek, jobbágyok, kunok — neveit ismerhetjük meg. Ezek az oklevelek — a korábban közölt oklevelekkel összhangban — az eddig is sejtett feltételezést erősítik, miszerint a XIV. században a megyei ügyek intézése a kelet-magyarországi részről történt. Ezt igazolják a sződemeteri és a kenei keltezésű oklevelek. Ennek a feltételezésnek csupán egyetlen oklevél (9.) mond ellent, amely szerint a főispán a megye egyetemes gyűlését 1381. július 29én Szolnokon tartotta. Világossá válik az is, hogy a keleti rész külön megyévé alakulása után, ott — vagyis Közép-Szolnok megyében — még hosszabb ideig külsőszolnoki zárványok maradnak. (11., 14., 31. oklevél). Szinte lezártnak tekinthető az, hogy az alapvető hiteleshelyi funkciókat (pl. birtokbaiktatás) a keleti részen a váradi káptalan, a közép-tiszai részen pedig a váci káptalan látta el. Továbbra is nyitott kérdések: a megye két része szétválásának közelebbi időpontjai, a szolgabírák területi megoszlása a szétválás előtt, Brankovics György szerb fejedelem, magyar nemes közéleti szerepe a megye vezetésében. A közléstechnika főbb szempontjai a következők voltak. Igyekeztünk a kiválasztott okleveleket teljes terjedelemben közölni. Amennyiben kihagyásokra kényszerültünk — terjedelmi okokból — úgy a fontosabb kihagyások tartalmát jegyzetben ismertettük. Névtorzítások kiigazítására szinte nem is volt szükség, lévén szó eredeti oklevelekről. Minden oklevélnél kiemeltük az egyediségüket, ill. a jelentőségüket. A jobb megértés céljából pedig jegyzeteket készítettünk. A formai kivitelezést — hasonlóan a korábbi közlésekhez — a Századok c. folyóirat 1974. évi 2. számában (435-475. old.) található szabályok szerint oldottuk meg. 248