Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Vincze Sándor: A tankötelezettség teljesítése néhány tényezőjének és összefüggéseinek változása Jász-Nagykun-Szolnok megyében az általános iskolák l. osztályaiban az 1980-90-es évtizedben / 225. o.

Az eredményekben lényegi változás abban van, hogy a cigány iskolaéretlenek depresszív hatása helyett 1985-re az osztályismétlők növelő hatása lépett be. Ez is megfelel a 2. 2. részben már értékelt, 1985-re bekövetkezett változásnak. Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy az újabb és újabb eredmény-változóként való kiemelés már alig hoz olyan eredményeket, melyekre az előző számításokból ne lehetne következtetni. 2. 4. Az iskolaéret lenség mértékének függése a többi változótól Részletezésére már nincs szükség. Mégis azért tárgyalom ezt a 4 esetet is végig, mivel az előzőekben már igazolódott, hogy az iskolaéretlenség miatti óvodában maradás különbözőségei 1985-re már nem szerepelnek lényeges befolyásoló tényezőként. Érdemes tehát áttekinteni, hogy ezeket a változókat hogyan határozza meg a többi változó 1980-ban, illetve 1985-ben? 1980-ban a számítás-sorozat az iskolaéretlenség miatt visszamaradottak arányára egy 3 változós, tényezőnként p - 0,5 %-os és együttesen p = 2,5 %-os szinten szignifikáns regressziós egyenletet eredményezett csaknem 52 %-os együttes determinációval. A három tényező hatása p = 0,5 %-os, ill. p = 1 %-os szinten szignifikánsan különbözött egymástól. Az iskolaéretlcnek arányára a legjelentősebb növelő hatást a cigány iskolaéretlenek aránya fejtette ki. E mellett az osztályismétlők arányának emelkedése is növelőleg hatott! (Ez nem természetes, melyről azonban már a 2. 2. részben ugyancsak említést tettem.) Az is igazolódott, hogy ahol sok a cigány osztályismétlő, ott általában kevés az iskolaéretlenség miatt óvodában visszamaradt gyermek. 1985-re a változócsökkentéses eljárás szisztematikus végigszámolása sem eredményezett még kétváltozós, tényezőnként és együttesen kellően szignifikáns regressziós egyenletet sem. Ezért e tekintetben is csak az 1. részben tárgyalt egyváltozós összefüggésre lehet utalni (3. sz. táblázat). 1980-ban az óvodában visszamaradt cigány iskolaéretlenek aránya tekintetében a számítások egy négyváltozós, tényezőnként legalább p = 1 %-os és együttesen p = 0,5 %-os szinten szignifikáns regressziós egyenletre vezettek. A többszörös determinációs együttható (Rg. 135g) csaknem 67 %-os volt. E szerint a cigány iskolaéretlenek aránya általában ott volt magas, alio! sok a cigány gyermek (triviális!), ahol összesen is sok az iskolaéretlenség miatt óvodában visszamaradt (ez is triviális!), továbbá ahol sok a cigány osztályismétlő is. Egyértelműen adódott most is, ahol magas a cigány gyermekek előzetes óvodáztatása, ott általában kevesebb az óvodában visszamaradt cigány iskolaéretlen gyermek is (és fordítva). 1985-re ennek az összefüggésnek a megfelelője is csak egy kétváltozós, tényezőnként és együttesen legalább p = 5 %-os szinten szignifikáns regressziós egyenlet, mintegy 60 %-os determinációval. E szerint a cigány iskolaéretlen gyermekek száma iltalában ott volt magas, ahol összesen is sok az iskolaéretlen (ez megfelel az e rész első felében más oldalról már leírtaknak), és kismértékű az előzetes óvodáztatás. 243