Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A ló-, a sertés- és juhtenyésztés alakulása a két világháború között Szolnok megyében / 167. o.

Közigaz- A gazdaságok Tenyészkos Anyajuh Ürü, toklyó Bárány Hízó és selejt gatási nagysága az egész állomány százalékában egység 1911 1935 1911 1935 1911 1935 1911 1935 1911 1935 Magyar100kh.alatt 2,0 1,7 56,1 47,7 16,8 ország 100 kh-n felül 2.4 1,9 47,7 40,0 27,7 együtt 2.3 1,8 49,5 41,8 25,2 26,9 24.6 22,9 0,5 0,8 35,9 21.0 20,2 1,2 2,0 33,8 21,8 20.8 1,2 1,8 75. táblázat A juhállomány fajtamegoszlása gazdaság-nagyságcsoportok szerint Magyarországon és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1911-ben és 1935-ben A gazdaságok juhállományából KözigazA gazdaságok gatási nagysága egység Jász100 kh-n alul Nagykun100 kh-n felül Szolnok együtt vármegye Magyar100 kh-n alul ország 100 kh-n felül együtt merinói egyéb faj t a s z á z a 1 é k ban 1911 1935 1911 1935 70,7 51,2 29,3 48,8 90,4 89,0 9.6 11,0 83,6 78,2 16,4 21,8 55,7 40,3 44,3 59,7 75,9 87,1 24,1 12,9 71,5 75,7 28,5 24,3 Amint az a 13. számú táblázatból látszik a juh elsősorban a nagybirtok kezén lévő állatfaj, hiszen az 1000 kat. hold feletti birtokon tenyésztették az állomány 48 %át. A háború befejezése után a háborús évek veszteségét pótolták az állattartó gazdák. Sőt , úgy tűnik, hogy országos szinten mintha túltermelés is előállt volna. Ezzel magyarázható az 1921. évi csökkenés. A gyapjúárak kedvezőtlen alakulása és a területi változások következtében az új helyzet már 1925 után éreztette hatását a vármegyében. Az általános konjunktúra még javában tartott, amikor 1925-től a vármegye juhállománya drasztikusan csökkenni kezdett 141 ezerről 116 ezerre, majd 106 ezerre, majd 100 ezerre. A gyapjúárak esése láthatóan még a jó juhlegelőkkel rendelkező vármegyénkben sem tette lehetővé a juhállomány rentábilis fenntartását. Az általában gyenge minőségű, hamar kiszáradó legelők pedig igen drágává tették a termelést. így az állomány csökkenése aggasztó ütemű volt, igen nagy arányokat öltött, — 1929-re 100 ezer alá esett a vármegyei állomány. 1930-3l-ben egy pillanatra megállt a csökkenés üteme, majd ismét meredek zuhanás következett be az 1933. évi mélypontig, ami alig haladta meg a 65 ezret, ez az 1911. évi állomány felét jelentette, az 1925 évinek pedig a 46,2 %-át tette ki. Bizonyos áremelő intézkedések hatására azután — tulajdonképpen még a vál40 Uo.59. 191