Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A ló-, a sertés- és juhtenyésztés alakulása a két világháború között Szolnok megyében / 167. o.

ki ebből a könnyebb melegvérű félvér ló. A varmegyei tenyésztők azonban mindinkább a nagyobb testű, csontosabb, tömegesebb magyar félvérek iránt mutattak érdeklődést. A lónak ugyanis az a régi szerepe, hogy hosszú távolságra kelljen igénybe venni, a közlekedési eszközök terjedése és fejlődése folytán háttérbe szorult. Ennek a tömegesebb, csontosabb magyar félvér típusát a Mezőhegyesen kitenyésztett törzsek képezték. Ezek közül a nóniusz — a vármegyei részesedés 5,51 % — képviseli a kisgazdák eszményi gazdasági lovát, sokoldalú használhatósága miatt. Aránylag nyugodt vérmérsékletű, szilárd , tömeges szervezetű, viszonylag nagy erőkifejtésre képes, és emellett elég lendülettel és kitartással tud ügetni is. Elterjedése nem következett be vármegyénkben a kívánt mértékben. A két világháború között a lótenyésztéshez fontos honvédelmi érdekek is fűződtek, ennek irányításába az állam jóval nagyobb mértékben avatkozott bele, mint például a szarvasmarhatenyésztésbe. Ezt mutatja például a 1. sz. táblázat utolsó 3-4 évének állománymutatója is. A vármegyében a már említett fajtákon kívül az angol félvérnek volt jelentősebb szerepe. A kisgazdák lovainak egy része is ide tartozott / 7,38 % /. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fajtajelleg a sok különféle vér hatására elhalványodott. A fajtajelleggel rendelkező angol félvérnek csak a nagyobb üzemekben volt lényegesebb szerepe. Ilyen volt vármegyénkben BAGHY GYULA kengyelvarsányi , a LEDERER— TESTVÉREK pusztatenyői, NEMES JÁNOS gróf pusztatomaji angol telivér és félvér ménesei. Vármegyénk mint angol félvér tenyészkerület jött számításba. Jelentős szerephez jutottak a vármegyében az arab lovak - 28 arab telivér és 1.836 arab fajta, melyeknek együttes részesedési aránya 3,15 %. Noha ennek a fajtának külön tenyészkerülete nem volt az országban, a jászberényi méntelepen is jelentős mértékben alkalmazták azt a módszert, hogy az arab méneket vegyesen helyezték ki az angol félvér ménekkel együtt, abból kiindulva, hogy az arab mén minden tekintetben előnyös hatást fejt ki a tenyésztésben és különösen a jelleg nélküli kancákra való alkalmazása járt igen kedvező hatással. Az állami méneseken és néhány nagyobb uradalmon kívül - pl. a pallagpusztai Gazdasági Akadémia arab félvér ménese, ahonnan Jászberény is rendszeresen kapta a fajtatiszta egyedeket - természetesen nem tenyésztettték, de az arab felvernek már a kis- és nagyüzemekben egyaránt komoly szerepe voít a vármegyében. A lipizzai lovak 1,29 %-os aránya a vármegyében csak az uradalmakban való szerepe miatt volt említésre méltó. A kisgazdák egyelőre nem alkalmazták gazdaságaikban. Láthattuk , hogy a vármegyei lóállomány fajta tekintetében meglehetősen heterogén képet mutatott, valami határozottan egyöntetű fajta, főleg a melegvérű fajtát illetően, nem állapítható meg. Különösen nagyon vegyes volt a kisgazdák lóállománya. A nagy- és középüzemek azonos viszonyok között a népies tenyésztéssel szemben általában egy fokkal belterjesebb, azaz nehezebb igáslovat használtak, ami nagyrészben annak volt a következménye, hogy ezek szabadon választhatták meg lótenyészetük irányát. 9 TMK - 1927. 55-56. 10 TMK - 1939. 18-19. 174