Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Elek György: Árak Karcagon a XVIII. század második felében / 289. o.

kát, lécet, zsindelyt is be lehetett szerezni.

5 A Felső-Magyarországról szekereken érkező fa, faholrnik (edények, szerszámok) forgalma is jelentős volt. Forrásainkban „Gömör vármegyei lakosoknak vagy csak egyszerűen „tót -nak mondott kereskedők a város piacán vagy (bár ezt erősen tilalmazták) házalással és sok esetben nem is pénzért hanem gabonáért értékesítették, cserélték portékáikat.

6 Az északi országrészből került ide a vas és az acél, amit singszámra vagy rudakba formálva hoztak és adtak tovább.

7 Karcag 1734-ben kapott jogot az Udvari Kamarától évi négy országos vásár tartására, mégpedig Mátyás (február 24.), Margit (július 13.), Mihály (szeptember 29.) és András (november 30.) napján.

8 1799-ben I. Ferenc megerősítette a négy országos vásár tartásának jogát, s 1807-ben a pünkösd előtti vasárnapra ötödik országos vásárt engedélyezett. A több napos barom- és kirakodóvásárok mellett a heti egy alkalommal tartott piaci napokon volt nagyobb forgalom. Szatócsárut, fűszereket, szövetet, vasat, kávét, cukrot, déli gyümölcsöt a Jászkun Kerületben az 1720-as évektől megjelenő görög kereskedők boltjaiban vásároltak. A görög kereskedők tevékenységét már 1732-ben támogatólag karolja fel a Kerület, s időszakunkra már szinte kizárólagos művelői a helyi kereskedelemnek és a hitelügyleteknek. A zsidóság csak a 19. század második felétől jut itt komolyabb szerephez, kiszorítva az évszázados múltú görögöket.

10 Anyagi lehetőségeikre jellemző, hogy 1793-ban a nagykunsági görög családok templomépítésre kértek és kaptak engedélyt. Templomuk 9150 fr ráfordítással Karcagon épült fel.

11 Ezen második közlemény lezárja a nagykunsági (karcagi) árakról írott forrásközlésünket, amellyel a magyarországi, szűkebb régióban gondolkodva az alföldi ár- és bértörténet kutatóinak szerettünk volna az árucikkek és árak bemutatásával segítséget Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Protocollum Karcagújszállás 1790. 383. sz. „Szolnoki Só Perceptor ... Levele fel olvastatott, melyben válaszol a' Fa manipulatióhoz küldött esdeklő Levelünkre, hogy a Tűz miatt meg emésztett Dipositórium és Boltok tetejéhez megkívánható 50. szál fenyő-fákat magától a' Só-officinum nem engedheti, hanem hogy a' Felséges Consiliumhoz fojamodni javasolja." SZABÓ Lajos: Kisújszállás története a XVI. századtól a XIX. század első negyedéig. Kisújszállás, 1987. 175. VIG A Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen-Miskolc, 1990. o KISS József: A Pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága. Bp. 1°92. 97. 9 SOÓS Adorján: Akarcagi céhek és az Ipartestület története. Kisújszállás, 1925. 19. 0 PAPP Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban. In: Zounuk 2. Szolnok, 1987.; PAPP Izabella: A görögök beilleszkedése a Jászkunság gazdasági és társadalmi közösségébe. In: Zounuk 4. Szolnok, 1989.; PAPP Izabella: Görögök és zsidók gazdasági helycseréje a Jászkunságban. In: Zounuk 5. Szolnok, 1990. SZENTESI TÓTH Kálmán: Történelmi emlékek a Jászkunság és Karcag múltjából. Karcag, 1940. 76-79. 1793-ban öt görög kereskedő: Szappanos János, Kondorosa Tódor, Papp István, Janovics Mihály és Csavdári Péter élt Karcagon. 290