Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)
ADATTÁR - Papp Izabella: Kunszentmártoni görög boltos hagyatéka 1795-ből / 307. o.
kedő tevékenysége ezáltal bizonyos ízlésformáló szerepet is betöltött a városban, ugyanakkor áruinak választéka feltehetőleg jól alkalmazkodott a helyi vásárlók igényeihez és szokásaihoz is, ami így szintén tükröződik a felsorolásból. A nagykunsági női viselet fontos tartozéka volt például a főkötő, amely fölé kisebb kendőt, keszkenőt kötöttek, a szoknya anyaga pedig rendszerint vékonyabb posztóféle, a rása volt. Vaits István sok pamut és selyem keszkenőt, és a különféle rása anyagokból is igen sok rőffel tartott a boltjában. A szabó által készített ruhákat szívesen díszítették arany, ezüst zsinórokkal, gombokkal, tartozékokkal, amihez bőséges választékot találhattak a kereskedőnél, ahol arany csipkét, különféle selyem zsinórokat, fekete csipkéket, stájer pántlikákat is vásárolhattak. 22 A teljes árukészletről a hagyatéki leltárból kaphatunk képet, amely 1796-ban készült. Ez olyan időszak volt a görögök életében, amikor már megtelepedtek ugyan Magyarországon, de nem szűnt meg kapcsolatuk az anyaországgal sem. Vaits István boltjában is találunk jellegzetes keleti áruféleségeket, bőr- és selyemárukat, keleti fűszereket, ugyanakkor a boltban lévő sziléziai gyolcs, bécsi kanavász, bécsi láda vagy német bicsak neve is arra utal, hogy a jelentősebb mennyiségű áruk beszerzése már ezekről a helyekről történik. Az üzletben hazai termékek is találhatók, mint a gyöngyösi vászon, debreceni bocskor vagy eperjesi vászon. A lakás melletti külső kamrát raktárnak használta a kereskedő, ahol elsősorban az eladásra szánt gazdálkodáshoz szükséges eszközöket, szerszámokat tartotta, de itt kapott helyet a termények - búza, árpa, zab — egy része is. Vaits István tehát elsősorban kereskedéssel, boltbérletekkel és az ehhez szorosan kapcsolódó hitelezéssel, kölcsönügyletekkel foglalkozott — ma úgy mondanánk: vállalkozó volt. Kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkezett, igen sok lakosnak nyújtott kölcsönt, adott hitelbe árut, ugyanakkor maga is vett fel különböző összegű kölcsönöket, amit bizonyára befektetett a kereskedésébe. A források szerint földtulajdonnal nem rendelkezett, csupán egy kerthelyet bérelt. Igen jelentős volt azonban az állatállománya. Halála idején összesen 117 juhot, 12 tehenet, 1 lovat és egy csikót írtak össze nála a kiküldöttek. Az állatok tartásával Szűcs Mihály gulyást bízta meg, aki 1793-ban például 11 marha, 6 borjú, 1794-ben 5 tehén, 3 borjú, 1795-ben pedig 9 tehén és 1 borjú gondozását végezte. A teheneket nyáron Márialakán tartották, ebben a bérlő gazdák társulása volt segítségére, akikkel szintén üzleti kapcsolatban állott. 23 A nagykunsági görögökön kívül Vaits Istvánnak elsősorban a szentesiekkel volt üzleti és ismeretségi kapcsolata. Itt talált módot vallásának gyakorlására is, ugyanis Szentesen 1786-ban épült fel a görögkeleti templom. 24 A Jászkunságban ekkor még nem volt templomépület, a karcagi csak 1794-ben készült el, és helyileg is igen távol esett Kunszentmártontól. 22 A női viseletről: GYÖRFFY István: A nagykun viselet a XVIII. században. In: GYÖRFFY István: Alföldi népélet. Bp. 1983. 387-396.; A hagyatéki leltárban szereplő különféle ruhaanyagok jelentését mellékletben közöljük. A textü szakkifejezéseket F. dr.DÓZSA Katalin művészettörténésztől kaptam meg, akinek szíves segítségét ezúton is köszönöm. 23 SZML Jászkun Ker. Közig. ir. Fasc. 1. No. 1698/1797. NAGY Márta: Tiszántúli görög kereskedők kulturális emiekei. Szentes, 1988. 7. 314
