Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Iratok és oklevelek Külső-Szolnok vármegye XVI. századi történetéhez / 229. o.
19. 1. Ferdinánd király parancsa a gyulai vár főkapitányának Tiszaföldvár és Martfű korábbi tulajdonosainak való visszaadása ügyében 1564. március 6. „Ferdinánd, Isten kegyelméből felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország királya stb. Kányaföldi Kerecsenyi [Kerecheny de Kanyaffewlde] Lászlónak, a mi alsó-magyarországi részeink, továbbá Gyula [Gywla] vára és mezővárosa főkapitányának és a mi tanácsosunknak; valamint Horváth Marinity [horwath Marynytth] Ferencnek, ugyanazon Kerecsenyi László helyettesének, továbbá Szolnok vármegye alispánjának és szolgabíráinak, 1 a mi hűséges kiválóságainknak és nemeseinknek üdvözlettel és kegye sen; Előadatott felségünknek alsólendvai Bánffy [Banffy de alsolyndva] László, Zala vármegye ispánja és főajtónálló mesterünk, továbbá gersei Pethő [petew de Gersse] János a királyi főkamarásunk, Sopron és Komárom vármegyék ispánjai és főkapitányai, a tanácsosaink, továbbá Nemzetes Bajoni [de Bayon] János stb. Nagyságos híveink személyei által; Miszerint bírnának a mondott Szolnok megyében lévő két mezővárost, Tiszaföldvárt [Tyzaffewldwar] és Martfűt [Marthffew], amelyek őket törvényesen megilletik; ezek egyikét — tudniillik Tiszaföldvárt — Nemzetes Olcsárovics [oltharowith] Demeter, 2 a másikát pedig — tudniillik Martfűt - Földváry [feoldwary] István, 3 valahogy elfoglalták és birtokolják, és azokat visszaadni nem akarják, a jogorvoslást keresők nagy és szemmel látható sérelmére, kárára, valamint hátrányára. Ennélfogva könyörögnek nekünk alázatosan, hogy méltóztatnánk erővel és kegyelmesen ezügyben megfelelő orvoslásról gondoskodni. Könyörgésük figyelmes meghallgatása után akarjuk, hogy a [jogos tulajdon] visszaadassék az egyedül méltányos elkülönítéssel; a ti hűségtek mellett, ezen levelünk soraival erősen rendeljük és parancsoljuk, amint az a várományosokkal közöltetett, hogy ha az említett orvoslást keresők, vagy azoknak az említett Földvár és Martfű városokba kirendelt emberei magukhoz törvényesen tartozónak [bizonyítani tudják], továbbá bizonyítani tudták előttetek a mondott Olcsárovics Demeter és Földváry István minden jogot nélkülöző, erőszakos foglalását; Akkor azokat a birtokokat ugyanazoknak, vagy az ő oda kirendelt emberének, a Pozsonyban alkotott és közzétett, továbbá más törvényeknek 4 ide vonatkozó erejével, tekintet nélkül az egyik, vagy a másik fél távolmaradására, a visszaadásáról és a vissza1564-ból sem az alispánok, sem a szolgabírák neve nem ismeretes. Olcsárovics másképpen Farkas Demeter, horvát származású lovassági kapitány volt Gyula várában, már 1553-tól. A vár 1566. évi ostroma közben halt meg, egy jelentéktelen fejsérülés elmérgesedése következtében. 3 * / Földváry István szintén lovassági kapitány volt Gyula várában. Az 1566. évi ostromkor szintén a védők között volt található, később Erdélyben tűnt fel Bekes Gáspár oldalán. Elsősorban I. Ferdinánd 1563. évi (XXI.) decretuma 43. és 54. cikkelyéről, másodsorban pedig az 1542. évi besztercebányai végzés I. és II. decretumáról van szó, amelyek a jogtalanul elfoglalt birtokok visszaadásáról intézkednek. 258
