Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.

várunk Vámbéry kétségbe vonatatlanul kimutatta, hogy ez a régi tatár nyelvtől lényegesen eltérő újabb tatár által készíttetett fordítás, mely azonban e nyelvet nem értő emberek szájhagyománya után tökéletesen eltorzított alakban maradt fenn.' S mivel a miatyánk protestáns változatának fordítása az ismert szöveg, azaz a XV. sz-nál nem korábbi, nem számíthat középkori kun nyelvemléknek. Miközben Gyárfás István a monográfia harmadik kötetén dolgozott, a Századok felkérte más monográfiák bírálatára. Érdemes egy-két ilyen vonatkozású szakmai öszszegzését, véleményét megismerni, gondolva arra is, hogy az egyes bíráló megállapításokban, javaslatokban többnyire a saját munkamódszer és szemléletmód is megfogalmazódik mint követelmény. A „Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monográfiája Galgóczy Károlytól?* 1876-ban jelent meg. Mivel Galgóczy a bevezetőben megemlíti a Pest megyei levéltárat ért pusztulásokat és megelégszik a kevés megmaradt középkori és hódoltságkori forrás feldolgozásával, Gyárfás István kijelenti: „éppen ennek felismert tudatában annyival nagyobb szorgalom s buzgósággal kelle vala más levéltárakból s a már kiadva levő oklevelekből apró részletességgel felkutatni a fennmaradt anyagokat, s ilyeneket többek között a budai magyar királyi kamarai levéltár és a magyar nemzeti múzeum gazdag oklevél-gyűjteményei meglehetős számban szolgáltattak volna. Ez irányban igen kevés történvén ... Gyárfás megállapítja — a szerző munkája is oly kevéssé elégítheti ki az 1686 előtti idők érdekes történelmére várakozó olvasót. Gyárfás István a VI. szakasz bírálatában fogalmazza meg, milyen munkamódszerrel célszerű dolgozni: „Mert éppen a monográfiák vannak hivatva arra, hogy az általok jelölt egyes országrészek területén felmerült régibb eseményeket oly részletességgel adják elő, milyen az ország általános történelme előadásában már csak terjedelménél fogva is helyt nem foglalhat ... Ha hazánk általános történelme nem zárhatja el magát a céljára szolgáló s bárhol föltalálható adatok használásától, mennyivel inkább kell azt követelni a monográfiától, hogy a körébe tartozó történelmi eseményeket a rendelkezésre álló tér- és időhöz képest lehető részletességgel és hűséggel terjessze élőnkbe. Ennek keresztülvitelénél a helytörténeti monográfiáknál szükség van a történetírás technikájának egyik kellékére, a történetírási érzékre, mely szerint az író munkájába mindent, mi szükséges és föltalálható, fölvegyen, de viszont mindent, mi fölösleges, elhagyjon; továbbá ügyelni kell a kompozícióra, hogy a meglévő adatokat ne csak összerakva, hanem földolgozva találjuk; egész okiratokat fölvenni az elbeszélésbe, nem helyeselhető eljárás, mert az oklevelek eredeti teljes szövegének az oklevéltárban, mi a monográfia legérdekesebb részét képezi, van helye; az írónak ezekből kell a kitűzött történelem szövegét megalkotni s kidolgozni." Gyárfás István az apró megjegyzések helyett az első kötetről, mely a középkor és a hódoltság időszakát ölelte fel, sommázva volt kénytelen a fentieket rögzíteni, s kifejezni óhaját, hogy a városok és községek történeti, gazdasági leírásánál a hiányolt történelmi szempontok majd helyet kapnak. Várakozásában azonban csalódnia kellett, 38 Y^ <• GALGÓCZY Karoly: Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye Monográfiája. I—III. rész. A megye részletes leírása. Kiadja Pestmegye közönsége, Budapesten. 1877. Századok, XI. évf. 74-80. 390