Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Papp Izabella: Kunszentmártoni görög boltos hagyatéka 1795-ből / 307. o.

tethetünk a lajstromba írott névalakokból is. Jól ismerte a helyi lakosokat, hiszen ekkor már régóta közöttük élt, így maga is a közösség által elfogadott és használt névváltozatokat alkalmazta feljegyzéseiben: pl. Szabó Jancsi, Molnár Panna, Nagy cigány öccse Miska, Bozsik veje a takács, Gazsó Palkó. A boltbeli hiteleken túl pénzkölcsönt is nyújtott Vaits István, elsősorban görög társainak, de rajtuk kívül a helyi vagy a környékbeli lakosoknak is. Ezért rendszerint kamatot számolt fel, ami alól kivételt csak a Kalló család tagjai jelentettek. Kapcsolatuk jellegére utal Kalló Tódor nyilatkozata, mely szerint „ ... külömben én is sokszor adtam nekie esztendeig, fél esztendeig, de interest (kamatot) egymástól soha nem kívántunk. Vaits István adósai megbízhatóak lehettek, s bizonyára időben megfizették tartozásukat. A forrásokban nincs nyoma pereskedésnek vagy bírói eljárásnak ezzel kapcsolatban. A városi jegyzőkönyvben csupán egy alkalommal található olyan bejegyzés, mely szerint egyik adósa tartozásának megfizetését sürgeti 1779-ben: ,,Vaits István panaszollya: hogy Váradi András volt juhász már régtül fogvást 28 Rh fkai bolt és korcsmabéli adóssággal restálna ..." A tanács közbenjárásával bizonyára rendezni tudták a tartozást, további bejegyzés nem található ezzel kapcsolatban. A kereskedő nemcsak másoknak hitelezett, hanem maga is vett föl különböző kölcsönöket. Legnagyobb összeggel, 1000 ft-tal a csongrádi görögnek maradt adósa, de volt tartozása a pesti, szentesi és helybeli görögöknek is. Amikor a küldöttek összesítették a megmaradt javak értékét, a bolti árukészletet, valamint a kinnlévő tartozásokat, megállapították, hogy ennek összege 6,773,19 forint. Vaits István összes tartozása 4,064,48 forint volt, s a különbség, azaz 2.608,31 forint képezte a tulajdonképpeni örökséget. Ez azonban csak eszmei értéket jelentett egészen addig, amíg az adósok meg nem fizetik a tartozásukat. Ugyanakkor ahhoz, hogy a hagyaték kezelésével megbízott gondnok ki tudja egyenlíteni Vaits István tartozását, értékesítenie kellett a házból és a boltból eladható árukat. Árverést írtak ki, ahol áruba bocsátották a szoba berendezési tárgyait, konyhai eszközöket és felszereléseket és a bolti áruk egy részét is. A vásárlók között több helyi és környékbeli görög kereskedő volt, de a magyar lakosok közül is többen vásároltak különféle árucikkeket. A bolti áruk egy részét Hadzsi Demeter vette meg, aki később a boltot is bérbe vette. Kalló Tódor első alkalommal 1795-ben számolt be gondnoki tevékenységéről, a hagyatéki eljárás során beszedett, illetve az abból kifizetett összegekről. Erre az időre a lakosoknál lévő tartozásokból 822 forintot tudott beszedni, amelyből kifizette a legsürgetőbb tartozásokat, így Vaits István temetési költségét, a betegsége alatti ápolási díjat, az orvos költségét. Teljesítette a végakaratnak azt a részét is, mely szerint a szentesi görög templom és a kunszentmártoni katolikus templom számára 50—50 forintot hagyományozott a kereskedő. Néhány lakosnak a meglévő nyugta alapján sikerült kifizetni a fennálló tartozást, azonban a bevételként szereplő összeg hamar elfogyott. Ugyanakkor egyre több hitelező sürgette a tartozás megfizetését, melynek Kalló Tódor nem tudott eleget tenni. 1796-ban panaszosan írta a főkapitánynak, hogy nem tudja teljesíteni a követeléseket, hiszen ,,üres erszényből, mivel maga után Készpénzben semmit sem hagyott, a Creditorokat nem fizetheti ..." Azt is felajánlotta a lakosoknak, hogy terményben, búzában vagy árpában fizessék meg tartozásukat. „ ... de 319