Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Vincze Sándor: Néhány iskolázottsági konzekvencia Jász-Nagykun-Szolnok megyében az 1990. évi népszámlálás adatai alapján / 185. o.

2. sz. tábla Különböző fokon iskolázottak számának változása (közép- és felsőfokú iskolázottság) Év 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 Befejezett szakm. megye orsz. szám az 1970 .éviek %-ában Befejezett szakisk. megye orsz. szám az 1980.éviek %-ában 17517 100,0 100,0 37449 213,8 200,6 625 100,0 100,0 Bef. középiskola megye orsz. szám az 1930.éviek %-ában 4418 3529 5985 11452 26354 44485 100,0 100,0 79,9 94,3 135,5 138,6 259,2 234,7 596,5 463,9 1006,9 727,1 Bef. ffokú isk. megye orsz. szám az 1930. éviek arában 2046 2003 1947 3833 8265 13709 100,0 100,0 97,9 102,7 95,2 110,0 187,3 200,1 404,0 348,4 670,0 571,9 49620 283,3 265,8 1239 198,2 193,9 52571 1189,9 812,5 21436 1047,7 852,9 A befejezett középiskolai végzettségűek körében meglepő a — országosnál is nagyobb ütemű - létszámcsökkenés 1930-hoz képest. (Alighanem a megnagyobbodott ország értelmisége egy részének kiáramlásával függ össze, mely ezek szerint a megyét kiemelten érintette.) 1949-re itt a megyei növekedés dinamikája már majdnem elérte az országos ütemet, 1960-tól pedig fokozatosan mindjobban lehagyta azt. A befejezett felsőfokú végzettségűek körében 1949-ig tartott a megyében a létszámcsökkenés, míg országosan 1930-hoz képest végig monoton volt a növekedés. Ezt nem nehéz összefüggésbe hozni azzal a „balos' értelmiségtaszító politikával, mely a 40-es évek végét a megyében jellemezte, de bizonnyal azzal is lehet magyarázni, hogy vidékről jelentős volt a fővárosba áramlás (éppen káder-„kiemelések" folytán is). Mindenesetre e körben csak 1970-től kezdve lett nagyobb a megyében a létszám-fejlődés dinamikája. Ez a dinamikai különbség 1990-ig jelentékennyé fokozódott. Összességében megállapítható tehát, hogy az iskolázottság bármelyik vizsgált fokán a 60-70-es évektől számíthatóan a megyében az országosnál egységesen nagyobb dinamika alakult ki. Ezt sem szabad azonban túlértékelni csakúgy, mint az analfabétizmus esetében. (Ezt is lásd később.) Összevetve a befejezett középiskolai, ill. a befejezett felsőfokú iskolai végzettségűek növekedési ütemét a legnagyobb arányú növekedést a középiskolai végzettségűek körében lehetett eddig tapasztalni. E tényt alig hiszem, hogy el lehetne választani attól a körülménytől, hogy középiskoláit a megye saját erejéből a 60-as évek második felétől tudta jelentékenyen fejleszteni, felsőfokú intézményeit viszont nem, vagy már idetelepített intézményt is (Közlekedési Műszaki Egyetem) elveszített. A felsőfokú intézmény-meggyökereztetési kísérletek ugyan felerősödtek a 60-as évek első harmadától, de hosszú ideig csak a később visszábbfejlődő felsőfokú technikumok (végül egyedül a mezőtúri maradt meg közöttük), ill. az időlegesen létező kihelyezett tagozatok (tanárképzés, népművelő-könyvtáros képzés) „morzsái" jutottak a felsőfokú intézményekből Szolnok megyének az elsők között főiskolává váló tanítóképző és a 187