Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: A közoktatás államosítása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 137. o.

vő 7 fiú közül 5 katolikus, akik a vasárnapi templomi felhívás nyomán nem írtak alá, három Törökszentmiklóson Mindszenty hercegprímást is hallgatta, 1 sváb közülük. Ezek az adatok mélyen rávilágítanak arra, hogy a szószék milyen politikai eszköz és fórum ma. Ideje, hogy a demokrácia a nevelésbe végre beleszóljon és az irányítást a kezébe vegye, ha már az anyagi kiadás úgy is az övé! 56 Röviden, de megkülönböztetett figyelemmel kell szólni a pedagógusokról. Annál is inkább, mert a nem állami státuszban lévőket az államosítás kardinálisán érintette. Igaz az is ugyanakkor, hogy a nagy társadalmi, politikai, ideológiai változás, amely 1945-től elindult, az a pedagógus társadalomban is döntő változást hozott, és amelynek cselekvője, szenvedője volt a pedagógus is. Roppant elvárások fogalmazódtak meg az iskolai oktató- nevelő munkával összefüggésben, amelyek teljesítéséhez nem voltak meg a feltételek. Az oktatás tárgyi feltételei nem fejlődtek számottevően sőt, a háború okozta károkat sem sikerült pótolni. Az egy pedagógusra jutó tanulócsoport-létszám igen magas volt, főként a kisebb településeken és a tanyákon lévő iskolákban. Fenntartótól függetlenül, minden pedagógus számára külön terhet jelentett az, ha osztatlan tanulócsoportban kellett tanítani ugyanazon időtartam alatt 1-től 4-ig, 1-től 6-ig, vagy éppen 1-től 8 osztályig. (L. 1. számú melléklet.) Ez olyan differenciált munkát kívánt meg, amely nem vethető össze a mai egy osztályban folyó gyakorlattal, és eredményességében sem jelenthetett magas színvonalat, bár azt elvárták tőle. Növelte a pedagógus terheit az a politikai igény is, amely szerint részt kellett vennie a felnőtt társadalom szabadművelődésében. Ezt lényegében csak a pedagógusok végezték. Ezen túl elvárták, hogy a pedagógus tevékenyen részt vegyen a politikai, ideológiai felvilágosító és propaganda munkában is. Mindezek ellenére a pedagógusok többségének komoly egzisztenciális gondja volt. Leghátrányosabb helyzetben a falusi és a tanyai tanítók voltak. Ezért nem véletlen, hogy a hároméves terv megkülönböztetett figyelmet szentelt a pedagógusok e csoportjának. A tanítói lakásépítés és tanítóképzés reformja mellett ennek a csoportnak külön 10-30 %-os működési pótlékot irányzott elő.

5 7 Csak 1948 elején történt olyan intézkedés, amely megállapította a heti kötelező óraszám mértékét. A gimnáziumi tanárnak 18, polgári iskolainak 22 lett a heti kötelező óra. Az ezen felül tartott óráért 5 forintos óradíjat fizettek. A nép- és általános iskolai tanítók heti kötelező óraszáma 25 lett, az ezen felüli órákat havi átalánnyal díjazták.

58 A rendelkezés azonban csak az állami státuszban lévőkre vonatkozott. Érthető, ha az államosítás közeledtével a nem állami pedagógusok anyagi természetű ügye is a propaganda egyik tétele lett. A Pedagógus Értesítő május l-i száma Eredmények és követelések. Szüntessék meg a felekezeti tanerők sérelmeit! címmel közölt cikket, amelyben az állami és nem állami tanerők helyzetét vetette össze. A cikkíró sajnálattal állapítja meg: „A pénzügyi kormányzat arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő az iskolafenntartókkal szemben vállalt kötelezettségének eleget tesz, amikor a helyi javadalmat kiegészítő államsegély kiutalását továbbra is engedélyezi, de ezen 56 Karcagi Hírlap, 1948. IV. évf. 23. sz. A Magyar Kommunista Párt és Szociáldemokrata Párt határozatai 1944-1948. Bp. 1979. 384. 58 SZML Közig. Biz. ir. 11949/1948. sz., ill. 644/1948. sz. 154