Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A nyugati reformáció "befogadásának" történeti és ideológiai előzményei a XIII-XV. századi Dél-Magyarországon / 35. o.
tel ismét fogadják vissza őt. 88 Marchiai Jakab Koller nagyprépost véleménye szerint azért nem alkalmazhatta a papok ellen a kiközösítés szokott eszközét, mert az egész klérus bűnösnek látszott lenni. 89 Az egyházmegye papságának ez a határozott és egységes magatartása természetesnek veteti velünk, hogy ennek a tájnak a szülöttei lettek a XV-XVI. század kulturális és vallási mozgalmainak olyan kitűnőségei, mint Vitéz János (1408 k. - 1472), Janus Pannonius (1434-1472), Temesvári Pelbárt (1435/40-1504), Laskai Ozsvát (1440/50-1511), Kopácsi István (?-?) Siklósi Mihály (?—?) és Sztárai Mihály (7-1575). Ez a humanista püspökökből, nagyhatású ferences szakírókból és tanítványaikból álló testület vezet át bennünket a Németalföldről indult új vallási mozgalomtól, a cselekvő felebaráti szeretetet hangsúlyozó „Devotio moderna'-tól a reformációig ívelő úton. A menet közben is csiszolódó eszmék befogadása és viszonylag gyors társadalmasodása azonban elképzelhetetlen a hazai ferencesek előkészítő munkája nélkül. A vallási mozgalom „törvényes útjai Marchiai Jakab megreformálta az obszerváns rendet, hogy az el tudja látni a tömegek lelki gondozását és ki tudja gyomlálni az eretnekséget. Ez a rend volt az általános erkölcsi hanyatlás korában az egyetlen szervezet, amelynek még felfelé vitt az útja. 1448-ban a boszniai helytartóságtól elszakadva megszületett a „Vicaria Hungáriáé . A szürke kámzsás „cseri barátok ettől kezdve állandó szereplői lettek a hazai szellemi mozgalmaknak, mert kunyhókban és palotákban egyaránt otthonosan mozogtak. Támogatták őket már régebbi időtől fogva a Délvidék híres nagybirtokosai: az Újlaki, szekcsői Herczeg, Perényi, monoszlói Csupor családok, haláláig segítette őket Szüágyi Erzsébet, de ők voltak Hunyadi Mátyás és Beatrix gyóntatói és segítői is a cseh eretnekek elleni harcokban. 90 Korábban a Délvidéken működő 25 kolostoruk 1509-re 70re szaporodott, a rendtagok száma elérte az 1500—1700 főt, és működésük már az egész országra kiterjedt. Hazai másodvirágzásukat annak köszönhették, hogy a vezető egyházi- és világi hatalmasságok tőlük várták a vallási és politikai válság megoldását, a lappangó vagy nyílt huszita eretnekség felszámolását és a török ellenes propagandát is. A várakozásoknak megfelelően a rend egyszerre vette fel a harcot az egyházi konzervativizmus és a különböző radikális áramlatok ellen, az arany középút szükségességét hangsúlyozva. Ez a titka sikereinek, de ideológiai „billenékenységének is. 9 1 8 KOLLER, J. III. 359-360. A parancs szövege a 360. oldalon: „ ... dictum fratrum Jacobum rursus vestri in medium honorifice recipére debeatis ..." 8 9' Baranya múltja és jelenje. II. Szerk.: VARADY Ferenc. Pécs, 1897. 325. 90 HORVÁTH Richárd: Laskai Ozsvát. Bp. 1932. 5-6. 91 SZŰCS Jenő: Ferences ellenzéki áramlat a magyar parasztháború hátterében. In: Irodalomtörténeti Közlemények. Bp. 1974. 409—412. A kerületekre és kolostorokra felosztott rendtartomány szervezetéhez: KOLLÄNYI Ferenc: Magyar ferencrendiek a XVI. század első felében. Bp. 1898.30. 53