Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIII. századi történetéből / 217. o.
Bérc [Berch] [nevezetű] magaslatra, innen a sápi monostor mellett 4 [iuxta monasterium de Saap] előrefutott a Gyalu 5 [Galo] földhöz, ahol véget ért; Mi tehát mindkét fél kérésére, az említettek bizonyságára a jelenlegi levelünket kettős pecséttel megerősítve kiadtuk; Kiadatott az Űr 1258-dik évében, Áron éneklőkanonok, Tamás harmadik őrkanonok, Máté káptalani dékán, ? [Jurk] és Miklós papok, ? [Hyste] kanonokmester és több boldog [ember] jelenlétében. A forrást nyomtatásban és teljes terjedelemben Bártfai Szabó László kétszer jelentette meg, 1911-ben. valamint 1938-ban. Jelentó's részek - köztük éppen a határleírás - kihagyásával kiadta a Csánki Dezsó' — Gárdonyi Albert szerzőpáros is. Az oklevél nem eredeti, az utókorra Lackfi Dénes erdélyi vajda átírásában (1363. szeptember 21.), ill. az ezt átíró váci káptalan révén (1385. február 14.) maradt fenn. Finomam kiírt, jól olvasható, bár négy helyen és a hajtogatásoknál a xeroxmásolat foltos, de áttetsző'. OL DL42.317/1-2. Garábsáp nevével kutatásunk folyamán mindössze egy alkalommal találkoztunk. Egy valószínűleg Mohács előtt elpusztult, de 1385-ben még létezett helyről van szó. Bizonyos, hogy Külső-Szolnokban feküdt, ez kiviláglik Tisza melletti fekvéséből, de főként abból, hogy a privilegiális levél átírását - az 1363. szeptember 21-én kelt vajdai kiadmány szerint - Nagyrévi Miklós Külső- és Belső-Szolnok vármegyék vajdai közgyűlésén (proclamata congregatio-ján} 1 ° kérte. A sápi monostorról van egy másik okleveles emlék is, amely szerint vízbe szakadt, a Tisza partjának alámosása miatt. (BÄRTFAI SZABÓ László: Pest megye okleveles emlékei. Bp. 1938. 522. és OL DF 251.564/1156. 1420. július 1.) A földrajzi helyzet miatt alaposnak látszik az a feltételezés, hogy a Golo átírás mögött Gyalu (ma Kungyalu) rejtőzik. Itt említjük meg, hogy a 105., ill. 127 évvel későbbi átírásokban a névanyag szinte azonosíthatatlanul el van torzítva, amit tovább bonyolított a nyomtatásban közlők szövegkiolvasása. Pl. Bártfai Szabó László 1911-ben a nagyrévit nyögrőinek olvasta. (BÄRTFAI SZABÓ L.: A Sárvárfelső-vidéki gróf Széchenyi család története. I. Bp. 1911. 38.) Itt 8,2 oklevélsort hagytunk ki, amelyből nem egészen négy Dénes vajda és szolnoki ispán 1363. szeptember 21-én kelt, a további 4,5 pedig a váci káptalan 1385. február 14-iki átírásának a záradékát foglalja magában. 7 BÁRTFAI SZABÓ Lászlónak az 5. jegyzet alatt idézett műve. 490-491. 8 BÁRTFAI SZABÓ László:Pest megye történetének okleveles emlékei. Bp. 1938. 520-522. 9 CSÁNKI Dezső-GÁRDONYI Albert: Budapest történetének okleveles emlékei.LBp. 1936.64. 0 A proclamata congregatio olyan vajdai közgyűlés (Magyarországon nádori közgyűlés) volt, ahol a vajda a helyszínre kiszállva, két vagy több megyének a hatáskörébe tartozó peres ügyeit zárta le. 229