Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIII. századi történetéből / 217. o.

Bérc [Berch] [nevezetű] magaslatra, innen a sápi monostor mellett 4 [iuxta monaste­rium de Saap] előrefutott a Gyalu 5 [Galo] földhöz, ahol véget ért; Mi tehát mindkét fél kérésére, az említettek bizonyságára a jelenlegi levelünket kettős pecséttel megerősítve kiadtuk; Kiadatott az Űr 1258-dik évében, Áron éneklőkanonok, Tamás harmadik őrka­nonok, Máté káptalani dékán, ? [Jurk] és Miklós papok, ? [Hyste] kanonokmester és több boldog [ember] jelenlétében. A forrást nyomtatásban és teljes terjedelemben Bártfai Szabó László kétszer jelentette meg, 1911-ben. valamint 1938-ban. Jelentó's részek - köztük éppen a határleírás - kihagyásá­val kiadta a Csánki Dezsó' — Gárdonyi Albert szerzőpáros is. Az oklevél nem eredeti, az utókorra Lackfi Dénes erdélyi vajda átírásában (1363. szeptem­ber 21.), ill. az ezt átíró váci káptalan révén (1385. február 14.) maradt fenn. Finomam kiírt, jól olvasható, bár négy helyen és a hajtogatásoknál a xeroxmásolat foltos, de áttetsző'. OL DL42.317/1-2. Garábsáp nevével kutatásunk folyamán mindössze egy alkalommal találkoz­tunk. Egy valószínűleg Mohács előtt elpusztult, de 1385-ben még létezett helyről van szó. Bizonyos, hogy Külső-Szolnokban feküdt, ez kiviláglik Tisza melletti fekvéséből, de főként abból, hogy a privilegiális levél átírását - az 1363. szeptember 21-én kelt vajdai kiadmány szerint - Nagyrévi Miklós Külső- és Belső-Szolnok vármegyék vaj­dai közgyűlésén (proclamata congregatio-ján} 1 ° kérte. A sápi monostorról van egy másik okleveles emlék is, amely szerint vízbe szakadt, a Tisza part­jának alámosása miatt. (BÄRTFAI SZABÓ László: Pest megye okleveles emlékei. Bp. 1938. 522. és OL DF 251.564/1156. 1420. július 1.) A földrajzi helyzet miatt alaposnak látszik az a feltételezés, hogy a Golo átírás mögött Gyalu (ma Kungyalu) rejtőzik. Itt említjük meg, hogy a 105., ill. 127 évvel későbbi átírásokban a név­anyag szinte azonosíthatatlanul el van torzítva, amit tovább bonyolított a nyomtatásban közlők szövegkiolvasása. Pl. Bártfai Szabó László 1911-ben a nagyrévit nyögrőinek olvasta. (BÄRTFAI SZABÓ L.: A Sárvárfelső-vidéki gróf Széchenyi család története. I. Bp. 1911. 38.) Itt 8,2 oklevélsort hagytunk ki, amelyből nem egészen négy Dénes vajda és szolnoki ispán 1363. szeptember 21-én kelt, a további 4,5 pedig a váci káptalan 1385. február 14-iki átírásának a zá­radékát foglalja magában. 7 BÁRTFAI SZABÓ Lászlónak az 5. jegyzet alatt idézett műve. 490-491. 8 BÁRTFAI SZABÓ László:Pest megye történetének okleveles emlékei. Bp. 1938. 520-522. 9 CSÁNKI Dezső-GÁRDONYI Albert: Budapest történetének okleveles emlékei.LBp. 1936.64. 0 A proclamata congregatio olyan vajdai közgyűlés (Magyarországon nádori közgyűlés) volt, ahol a vajda a helyszínre kiszállva, két vagy több megyének a hatáskörébe tartozó peres ügyeit zár­ta le. 229

Next

/
Oldalképek
Tartalom