Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

— Elmegyünk a nártok „nihasz' -ába. Azt hallottuk, hogy él az egyik nagyapánk. Elmegyünk és megkeressük. Megérkeztek a „nihasz "ba AHSZARTAG fiai. Mindhárom nárt törzs férfiai ott ültek ebben az időben. — Áldás legyen a „nihasz -unkban. — mondták az ifjak. — Legyetek ti is részesei a szerencsének! - felelték az ifjaknak a tiszteletreméltó nártok. — Megtudtuk, hogy apánk apja, UARHAG él és őrzi a nártok nyáját. Kérünk benneteket, mondjátok meg, hol van most. — Hadd kísérjen el benneteket valaki a fiúk közül — felelték nekik a nártok. URIZMAG és HAMIC mennek a nagyapjukhoz, a föld dübörög a lábuk alatt, a kövek legörögtek. A távolból UARHAG meghallotta URIZMAG és HAMIC hősi lépteit. -„Miféle csoda ez? - gondolta UARHAG. - AHSZAR és AHSZARTAG nincs az élők között, és nekem mégis úgy tűnik, hogy az ő lépteiket hallom. És ekkor meglátta az ifjakat. — Ej, hát ti kik vagytok? - kérdezte tőlük. És ők válaszoltak: — AHSZARTAG fiai vagyunk. Közelebb, gyertek közelebb hozzám. Azért, hogy megtudjam, hogyan vagytok összerakva, csak a csontjaitokat kitapogatva tudlak felismerni benneteket. URIZMAG és HAMIC odament UARHAG-hoz, megölelték és UARHAG óvatosan elkezdte ujjai végével végigtapogatni kezeiket. Könnybe lábadt a szeme és azt mondta: — A fiaim, AHSZAR és AHSZARTAG elpusztultak ugyan, de én mégis örülök, mert a nemzetségem nem szakadt meg. És ekkor az ifjak az anyjuktól hallott szavakkal elmesélték a nagyapjuknak, hogyan pusztult el a fia és AHSZARTAG feleségének, DZERASSZÁ-nak hogy fordult a sora. UARHAG elvezette az ifjakat ősi bástyájukba. Először legfelülre mentek, a bástya fogadószobáiba és látják, be sem lehet lépni, annyi ott a szemét. Akkor a testvérek közül az egyik fogott egy falapátot, a másik meg egy seprűt és kitisztították, kiseperték a „hadzar-t - azt a szent helyet , ahol a tűz ég. A „hadzar" fellobogott, és valamennyien azt látták, hogy hétszerte jobb lett az előzőnél. URIZMAG és HAMIC az öregembert a hóna alá nyúlva támogatta és vitte ki az udvarra, ott megnyírták borzas fejét, levágták a szakállát, és egy egészen fiatal arc tekintett az unokákra. A testvérek el is csodálkoztak, egymásra néztek és azt mondták: — Nahát, hiszen a nagyapánk még egészen fiatal! Még anyánkat is el tudja tartani. — Visszavitték a ,Jiadzar"-ba és mondták neki: — Mi a fiaid vagyunk és mától veled fogunk élni. ** Lakóház, helyiség, amelyben a család idejének legnagyobb részét tölti - itt készíti az ételt, itt ebédel, itt pihen. De „hadzar"-níi'k nevezik a családi tűzhelyet is. 214