Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

- Mivel jutalmazzátok azt, aki meggyógyítja a nővéreteket? — kérdezte AHSZARTAG. - Ahhoz, aki megmenti, férjhez adjuk szeretett nővérünket, DZERASSZA-t. Maga az Isten is neki ítéli. És íme, mit válaszolt akkor AHSZARTAG a fivéreknek: -r Én UARHAG-nak, a nártnak a fia vagyok. A nevem AHSZARTAG. A nővéretek szárnyacskája nálam van. Az én nyílvesszőmtől sebesült meg, és én meggyógyítom őt. Vezessétek tehát ide: - DZERASSZA, a nővérkénk súlyos beteg, nem tud idejönni hozzád. Lépd át te magad a szobája küszöbét. És az ifjú átlépte a szoba küszöbét. És mit látott ott? Az ágyban egy leány fekszik, haja aranyló hullámai a földet söprik. A nap ragyog az arcán, a hold fénylik a keblein. AHSZARTAG felé fordult és boldogság ragyogott mosolyában. AHSZARTAG kivette övéből a selyem kendőt, kigöngyölte, és DZERASSZA sebére helyezte a fél szárnyat. Almát adott neki, DZERASSZA megkóstolta, és hétszerte szebb lett, mint volt. Megörült a hét fivér és a nővérek is, és DZERASSZÁ-t AHSZARTAG-hoz adták. Több napon át, egy teljes héten keresztül tartott AHSZARTAG és DONBETTIR lányának lakodalma. Az esküvői lakomán AHSZARTAG és DZERASSZA úgy ragyogott, mint a nap és a hold. Teltek, múltak a napok, hetek heteket követtek. AHSZARTAG és DZERASSZA DONBETTIR víz alatti országában éltek. Ám egyszer eljött a nap, amikor a nárt AHSZARTAG-nak eszébe jutott a bátyja, AHSZAR, és nekibúsult. Azt mondta DZERASSZÁ-nak: - Nem élhetek itt tovább, meg kell találnom a bátyámat és haza kell térnem! * DZERASSZA megörült, amikor meghallotta ezeket a szavakat: - Ha van saját házad, nekem is oda kell sietnem. Nem illik tovább itt maradnom. DZERASSZA akkor éppen gyermeket várt és azt akarta, hogy az a férje házában szülessen meg. A várva várt órában DZERASSZA kibontotta arany hajfonatát, szétterítette magán és AHSZARTAG-on, gyöngyházfénnyel csillogó pikkelyű hallá változtak és felúsztak a tenger felszínére. AHSZAR egy sűrű erdőben, a tenger partján épített magának sátrat vadállatok bőréből, és ott várta a híreket testvéréről. Egyszer csak látja, hogy a hullámok fehér Régi oszét szokás szerint a férjnek házasságkötés után haza kellett vinnie feleseget. Ha a feleség házában maradt ugyanis, az a férj számára óriási szégyen volt. Az ilyen férfinak csúfnevet is adtak, azt mondták rá, hogy „háztartásbeli férj." A társadalom mélységesen megvetette az ilyen embereket. 208