Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

— Elmegyek, megkeresem ezt a pusztulásra ítélt madarat. Te mit tanácsolsz? — Én is oda megyek, ahová Te — felelte AHSZAR. Elindultak a testvérek a vércseppek nyomán, s az elvezette őket a tenger partjára. — A víz alá vezet — mondta AHSZAR. AHSZARTAG azt mondta AHSZAR-nak: — Én lemegyek a tenger mélyére. Te várj meg itt! Ha a hullámzás véres tajtékot sodor a partra, az azt jelenti, hogy már nem vagyok az élők sorában. Akkor Te térj haza! Ha a hullámok fehér habot vernek a partra, akkor várjál rám itt a parton egy esztendeig. — Jó — válaszolt AHSZAR, és ott maradt a parton. Ekkor AHSZARTAG begombolta ruháját, szorosan magára vonta, a tenger mélye felé lépett és eltűnt a víz alatt. 4. A szépséges DZERASSZA A ház falai gyöngyházból voltak, a padló kék kristályból, a mennyezetről a hajnalcsillag ragyogott be. AHSZARTAG átlépte a ház küszöbét és azt látja, hogy ott ül hét fiú és mellettük két lány, az egyik szebb, mint a másik. — Jó napot! Áldás legyen a házatokon! — köszönt AHSZARTAG. — Részed legyen neked is benne! — válaszoltak neki. Felállt a hét fivér és a két nővér, és leültették AHSZARTAG-ot. Hárman, akik idősebbek voltak nála, az egyik oldalára, négyen pedig, akik tőle fiatalabbak voltak, a másik oldalára ültek. AHSZARTAG-ra néztek és így szóltak: — Hozzád hasonló vendég még nem volt a házunkban és nem is lesz soha. Ezért örülnünk kellene jövetelednek és becsülettel kellene téged fogadni, de nem tehetjük, mert nagyon bánatosak vagyunk. — Az Isten majdcsak megszabadít a bánattól! De hát mi a bajotok? És felelték Neki a fivérek: — Nekünk három nővérünk van. És az egyik, DZERASSZA, szerencsétlenségére beszokott a nártok kertjébe. A kertben nappal aranyalma termett. Ám éjszaka a nővérünk, DZERASSZA galambbá változott, és ellopta az almát. Nem is egyszer mondtuk neki: ,,A nárt ifjak bátrak, még a madarak is félnek fölöttük elrepülni. Ne repülj el az almákért!" De ő nem hallgatott ránk. A nártok, AHSZAR és AHSZARTAG a kardjaikkal még egymást is megvágják! És ezen az éjszakán ők őrizték az almafát, és meg is sebesítették a mi DZERASSZÁ-nkat. Épphogy csak kimondták nővérük nevét, a szomszéd szobából máris sóhajtás hallatszott. — Ki sóhajtott? - kérdezte AHSZARTAG. — A mi DZERASSZÁ-nk, kiről beszéltünk neked. — Van-e valami szer, ami meggyógyítja? — kérdezte AHSZARTAG. — Van ilyen szer — válaszolták a fivérek. - Ha visszaillesztik a szárnyacskáját oda, ahol volt és adnak neki egy kis kóstolót a nártok csodálatos almájából megmenekül. Különben elpusztul. 207