Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

kovácsműhelyében. Amikor a nártok az asztalra fektették a varázssípot, az hangosan és vidáman megszólalt: „Fogd az ivókürtöt! Emeld az ivókürtöt! És idd ki Az egészségünkre! Hét nap, hét éjjel lakmároztak UARHAG vendégei, és mikor véget ért a lakoma, KURDALAGON felpattant a lángoló vihar tarajára, vagyis a szárnyas PAKUNDZA-ra

5 és felrepült az égbe. DONBETTIR gyöngyházfényű, tüzes hallá változott és eltűnt a tenger mélyén. SZAJNAG-aldar is visszavonult erődjébe. A nártok pedig — úgy, ahogy illik azokhoz, akik egész életükben hadakoznak - szétszóródtak a veszéllyel teli utak mentén. AHSZAR és AHSZARTAG nemhogy naponként, de óráról órára növekedett. Egy nap alatt hüvelyknyit, éjszaka meg egész araszt nőttek. AHSZAR és AHSZARTAG eleven gyerekek voltak. íjat és nyílvesszőket fabrikáltak maguknak és nem akadt olyan madár, amelyik el tudott volna felettük repülni: azonnal meglőtték őket úgy, hogy azok kőként zuhantak a földre. Az egész világ megtudta, hogy UARHAGnak, a nártnak két bátor fia, AHSZAR és AHSZARTAG felnőttek. 2. AHSZAR kardja AHSZAR és AHSZARTAG felnőttek, és eljött az a nap, amikor elhatározták, hogy egy esztendőre hadba szállnak. Felkészültek. Útnak indultak. Egy olyan helyre értek, ahonnan három út ágazott szét. Úgy egyeztek meg, hogy „Menjünk a két szélső úton, a középső út pedig majd találkozásunk helye lesz. Mindegyikünk tegyen ez alá az útszéli kő alá egy maga készítette nyílvesszőt. Amelyikünk elsőnek visszatér, nézze meg, hogy ott van-e a helyén az a nyílvessző, amelyet a bátyja odatett. AHSZAR és AHSZARTAG külön utakon indultak el. Eltelt egy esztendő, AHSZARTAG visszatért a megbeszélt helyre, felemelte a követ és látta, hogy ott fekszik AHSZAR nyílvesszője és hogy azt sötét penész borítja. AHSZARTAG megijedt a testvére miatt és elindult annak az útján. Sokáig járta az erdőket, mezőket és hegyeket, míg estére elért a Fekete-szorosba. Ott megéjszakázott és álmában azt látta, hogy bátyja, AHSZAR fogságba esett. AHSZARTAG felpattant és tovább indult. Ismét egy teljes napig ment és estére elérkezett a Fehér-szorosba. Újból megpihent egy kis erdőben és épphogy csak elaludt, mikor ugyanolyan nyugtalanító álmot látott, mint az előző éjjelen. Megint felpattant, és aggodalommal telve ment tovább. Reggeltől késő estig ment és íme: előtte állt a Vörös-szoros. De hogy-hogy nem éhezett meg a hosszú út alatt? Nem tudott elaludni, körbejárta az egész erdőt, remélte, hogy ebben a szorosban majd csak felbukkan valami vad. Hirtelen megpillantott egy tavat, a partján pedig egy sátrat. 5 PAKUNDZA (KANDZARGASZ) - gigantikus, hétfejű csodalény. Két, néha egymástól is elkülönülő szárnnyal, amelyeken gyakran száguld a tenger és a szárazföld felett. 202