Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

kutató pedig elmondta, hogy Oszétiában „ ... a nőknek a társadalmi szerepe nem alárendelt. Igen nagy a megbecsültségük, hiszen maguk is harcoltak az évszázadok folyamán fegyverrel a kézben is." Csakúgy, mint UARHAG nővére szemelvényünkben.

8 A harmadik rész (A nártok almája) Árgilus királyfi nemzetközileg ismert és több változatban fennmaradt, sokszor elemzett történetét dolgozza fel. Az oszét változatban ezekhez képest csak annyi az eltérés, hogy itt az őrzött almafát szarvasagancsból készült kerítés védi. A szarvasagancs használata más vonatkozásban is rendkívül jelentős, ez látható egyik máig fennmaradt pogány szent helyük körül (Rekom szentély), de ezeknek a vésett, faragott ábrázolásaival találkozhatunk igen gyakran a múzeumok régészeti anyagában, néprajzi emlékeken (pirogsütő lánc szarvasfejjé kiképzése, ivócsanakok díszítménye, kancsók fogója, füle), újkeletű iparművészeti tárgyaikon. Ez a szemelvény azzal végződik, hogy a testvérek a megsebesített galamb vércseppjei nyomán eljutnak a tenger partjára, s ott AHSZARTAG eltűnik a víz alatt. A következő jelenet pedig (A szépséges DZERASSZA) szinte teljes egészében a tenger mélyén,a víz alatt játszódik. De szó esett már a korábbiakban a víz alatt lakó ,,bücenag"-okról is. Ám hogyan kerülnek a tengerektől távol eső eposzi helyszíneken, a Kaukázus hegyei között játszódó cselekménysorba minduntalan ezek a tengeri utalások? V. I. ABAEV, a nárt eposz legnevesebb élő oszét kutatója ezt a következőképpen magyarázza. ,,A nártok a vízi istenségnek a leányától, DZERASSZÁ-tól (e rész főhősétől) számláztak, ezért ez a kapcsolatuk a vízzel, mint őselemmel, illetve azok uralkodóival, a DONBETTIR-ekkel (az első szemelvényben DONBETTIR is ott volt AHSZAR és AHSZARTAG születésének ünnepén) következetesen végigvonul az egész eposzon. ... Kétségtelen, hogy az eposz keletkezésének korában az oszét-alánok a tenger vagy valamilyen nagy folyam szomszédságában éltek, minthogy a kis és sebes folyású hegyi folyócskákat, melyek a mai Oszétia területén vannak, nem lehet a DONBETTIR-ek lakhelyének, hatalmas, fényűző birodalmuk színhelyének tekinteni. 9 „AHSZARTAG átlépte a ház küszöbét és azt látja, hogy ott ül hét fiú és mellettük két lány ... felállt a hét fivér és a két nővér, és leültették AHSZARTAG-ot. Hárman, akik idősebbek voltak nála, az egyik oldalára, négyen pedig, akik tőle fiatalabbak voltak, a másik oldalára ültek. ' Az eposz így meséli el az érkezett vendég fogadásakor meghatározott, kötelező érvényű ültetési rendet. Magunk, oszétiai vendégeskedésünk során ezt a következőképpen éltük át. Az asztalfőn ült a legidősebb férfi ... „Tőle jobbra és balra kor szerint helyezkedtek el a lakoma résztvevői, s a kor szerinti ülésrendet csak mi, vendégek törtük meg, mert az asztalfőn ülő tamada (koridős) jobbján és balján elhelyezkedő, korban őt követő vendég után mi ülhettünk. S tegyük hozzá, mint vendégek - bár ez az ültetési rend felborításából is látszik - különleges jogokat élveztünk az egész ceremoniális étkezés során.

1 ° ö KALOEV, B. A. 1988.279. 9 ABAEV, V.l. 1978.7. 10 SZABÓ István - SZABÓ László: Az oszétek földjén. Élet és Tudomány. XLIII. évf. 1988. XII. 9. 50. szám. 1579-1580. 198