Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Botka János: Tiszaörs címere / 165. o.

Az ,fllkotmányos idők eljövetelével" Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék Bizottmánya hamarosan rendelkezett a községi pecsétekről is. Az 1861. január 8-án Egerben tartott ülés 62. számú határozatának 3. pontja — „a netalán viszszaélések kikerülése tekintetéből — előírja, hogy „a községi pecsétek a régi szokásos felirattal s'jelvényekkel, s' 1861. számmal újonnan készíttetnek. 3 s A rövid rendelkezés nem tesz említést a kétféle pecsétnyomó alkalmazásáról, szükségességét és hasznosságát az előző évtized már meggyőzően igazolhatta, mert az 1860-as években a megyei települések többségénél mindkét változat használatban volt, közülük több tipárium épségben máig megmaradt. A spanyol viaszhoz alkalmazottak természetesen -jellegüknek megfelelően - szebbek, kimunkáltabbak, őrizve az 1848 előtti formákat. Tiszaörsnek a XIX. század második feléből csak egyetlen pecsétnyomata került elő. Ez is azonban csak „irattól megfoszt ottan, kivágott papíron, az Altenburger Gusztáv és Réső Ansel-féle gyűjtemény példányaként.

36 A gyűjteményről köztudott, hogy anyagát a községek elöljárói által beküldött pecsétnyomatok, viaszpecsétek képezik, melyeket Altenburger tervezett magyarországi címerkönyvéhez kért meg csaknem minden településtől. A Tiszaörsről származó fekete festékes (tusos) lenyomat elég rossz minőségű, fotózásra sem alkalmas, de a község jelképeit, a korábbi pecsétek köriratait már ismerő kutató azonnal azonosíthatja: éppen olyan, mint az 1768-as pecsét, csak egyszerűbben megjelenített formában. A 3,3 cm átmérőjű nyomat körirata: + 1768. SIGILLUM EPP. POSS: TISZA. ÖRS. Ez a fontos, nagy történeti értékkel bíró nyomat 1863-ban vagy 1872—76-ban kerülhetett az említett gyűjteménybe. Jelenleg egyedül ez a példány mutatja meg számunkra, hogy Tiszaörs 1861 után is a régi jelképét tartalmazó pecsétet használt, latin nyelvű körirattal, amelyben ott szerepel továbbra is - szinte egyedülállóan az alföldi települések között - az ,JEPP. POSS." rövidítés. A Megyei Bizottmány által előírt 1861-es évszámmal sem cserélték föl a katolikussá válás dátumát. Viaszpecsét hiányában is bizonyosnak mondható, hogy zárópecsételésre alkalmas tipáriummal is rendelkeztek ebben az időben is az Örsi elöljárók, hiszen a viaszpecséteket a fontosabb területekről, pl. a levelek, rendeletek, végrendeletek, engedélyek stb. lezárásának technikai funkciójában nem lehetett helyettesíteni, mert a lezárás olajos bélyegzéssel nem volt elvégezhető. A tiszaörsi pecséthasználati gyakorlatban — miként minden település esetében az 1880-as évektől megjelenik a község jelvényét, jelképét már nem hordozó gumibélyegző. Az első gumibélyegzős lila színű lenyomatot az egyik 1884-ben írott levélen találtuk meg, abból a századból a legutolsót pedig egy 1897-ben keletkezett dokumentumon, zöld színben.

3 7 Leírásuk: Fektetett ovális vonal gyűrűben * TISZA . ÖRS * HEVESMEGYE * körirat, középen a KÖZSÉG szó. A nyomatok átmérői: 42, ill. 22 mm. 35 HML rV-252/1.1861. évi Bizottmány! Jegyzőkönyv (január 7-10): 62. szám 3. pontja. OL V—5. Altenburger - Resó'-féle gyűjtemény. Heves m. 53. doboz — Tiszaöis. 37 HMLXV-8/482. Tiszaörs III/29.1884.; Uo. 111/23. 1897. 180