Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Cseh János: Kora népvándorlás kori telepleletek Kengyel határában / 9. o.

M - méret vagy magasság; SZÁ, ill. PÁ - szájátmérő, ill. peremátmérő; V - oldalfalvastagság; VÁ — vállátmérő; TÁ —talpátmérő. 1. Hombár(az edényt rekonstruált formában írom le). Az anyag, amelyből korong nélkül, szabad kézzel készült, eléggé durva, amit a bőséges, cseréptörmelékkel-samottal, apróra törött-zúzott szalmával/pelyvával, mészkőszemcsékkel való soványítás eredményezett. A belső felület durvább, csak nagyvonalakban eldolgozott, hepe-hupás, míg a külső valamivel gondosabban kezelt. Színe alapjában véve világosabb árnyalatú barna, helyenként sötétes foltokkal (másodlagos égés stb. nyomán). A dolium — mely föltűnően vékony falú - a tipikus csúcsára állított tojás alakú, a felső harmadban-negyedben legnagyobb szélességű. A szinte nyakrész nélküli tárolóedény (víz, gabona, egyebek) pereme közel vízszintesen, hosszan kihajló, szögletesen záródó - Krausengefäss. Díszítése karcolt vonalakból áll. A széles peremen mélyen behúzott zeg-zug vonalak futnak körbe. Ugyanilyen technikával készítették a pithos vállrészének háromszögekből összetevődő mintáját is. Ezalatt hozzávetőleg 9—11 vonalas, 2 cm széles, sekélyen fésült vízszintes köteg megy körös-körül. Az edény testének nagy részét függőleges, 15—20 vonalas, 2,5—3 cm szélességű behúzgált vonalkötegek ékítik. Összesen cca. 48 darab töredéke került elő, döntő többsége a veremház keleti feléből. Úgy tucatnyi cserép volt ragasztható. M: 60 5-10 cm. SZÁ:23-l-2 cm. VÁ:40 cm (maximum). TÁ: 15 cm (igen hozzávetőlegesen az analógiák alapján). (5. kép) Mint nagyméretű tárolóedényt idézhetjük párhuzamként azt az 50 cm magas, kézzel formált edényt, amely Réty (Reci) II1-IV. századi telepén került elő. 2. Korsó töredéke (a legnagyobb valószínűséggel, egy másik házban lelt darab nyomán). Kövér, jól iszapolt agyagból korongolta a fazekas és közepes árnyalatú szürkésbarna színűre égette ki. A törésfelület magja élénkebb barnás tónusú. A rész az edény ívelődő vállából-hasából törött ki. A felületen négy függőleges borda és horony — kannelúra — látható, amely ugyancsak függőleges és vízszintes húzásokkal polírozott. M: 4 x 4,5 cm. V: 0,6 cm. (6. kép 1) Olyan díszítéstípus ez, amely igen jellemző a IV-V. századra, különböző edényformákon - korsókon, tálakon, fazekakon stb. A kannelúrázott füles korsók fontosabb lelőhelyeit elterjedési térképen mutatjuk be (14. kép). Ismerjük még Sándorfal várói, Bánhegyesről, Versééről (Vrsac) és több más alföldi késő római kori együttesből. Szép analógiákat lelhetünk föl a MarosszentannaCsernyahov kultúra területén az Al-Duna vidéktől a Donyec-medencéig. 3. Edénytöredék. Soványítás nélküli nyersanyagból készült, korongolt, színe szürkésbarna, közepes árnyalatú. Perem- és válldarabka maradt ránk, előbbi edényrész kihajló és elvékonyodó. Valamiféle kisebb alkalmatosság, talán csésze-bögre lehetett. M: 2,5 x 3 cm. V: 0,7 cm. (6. kép 2) 4. Korsó vagy fazék darabja. Barnás színűre égetett, jól iszapolt, kövér agyag az anyaga. Lábbal hajtott korongtányéron készítették. A felület, amely úgy tűnik, az edény vállrésze, besimított ékítésű; a hunkori keleti germán fazekasmester a nyers, fénytelen falszakaszra függőleges „sikálással kialakított sávokat helyezett. A viszonylag vastagfalú leletnél a fölül lévő törés fülre is utalhat. M: 5 x 7,5 cm. V: 1 cm. (6. kép 3) 5. Fazékból, esetleg korsóból/kancsóból kitörött edényrész. Jól, gondosan ülepített agyagból „gyorskorongolt és középszürkére égetett. Sejthetően válldarabról 17