Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Kisújszállás szerepe az erdészeti igazgatásban és kutatásban / 149. o.

1974. december 31-én a Kisújszállási Erdészetet megszüntették. Tamáspuszta és Kenderes a Szolnoki Erdészethez, a többi terület pedig a Tiszafüredihez került. (Lé­nyegében az 1950 előtti állapot állt vissza, mert a Tiszafüredi Erdészet közvetlenül az Abádszalóki jogutódja.) Az erdészkerületeket átszervezték, amelynek következtében például a túrkevei erdőt Kisújszállásról, a kunhegyesit pedig Karcagról őrizték. Az egykori Kisújszállási Erdészet területe, személyzete azonban Tiszafüreden csekély sze­repet játszott, mert ott a Tisza II. Vízlépcsővel kapcsolatos fakitermelésnek adták a legfőbb feladatot. A nagykunsági települések erdői, csemetekertjei - ami legalábbis megmaradt belőlük - csak a Tisza II-vel kapcsolatos munkák után értékelődhettek volna fel. Az 1980-as években azonban a Tiszafüredi Erdészeti Üzem egyre inkább ipari tevékenységből élt, majd az évtized végére az is egyre nehezebb helyzetbe ke­rült. A hazai erdőgazdálkodás küszöbön álló átalakítása pedig minden korábbi szerve­zeti egységet megkérdőjelez, újat ígér. Hogy ebben az átalakulásban és az ismételten meghirdetett fásítási programban a Nagykunságnak és ezen belül Kisújszállásnak mi­lyen szerep jut, azt nem tudjuk. A város földrajzi helyzeténél fogva mindenesetre to­vábbra is alkalmasnak tűnik erdészeti egység kialakítására. V, Összefoglalásként kiemeljük, hogy a tudomány jelenlegi állásfoglalása szerint az Alföld egykori természetes képe az erdősztyepp volt. A löszpusztákat, sőt a szi­kes részeket is erdők tarkították, amely erdők egyik maradványát a botanikusok a kisújszállási Öregerdőben vélik felfedezni. Ennek nem mond ellent, hogy a város ha­tárában a XVIII. századtól kezdődően többször ültettek erdőt. Ez az erdőtelepítési tevékenység a két világháború közötti időben nagy lendületet vett. A város terület­felajánlásaira, fásítási elképzeléseire válaszul a földművelésügyi kormányzat 1920-ban Kisújszálláson erdőhivatalt létesített. Ezzel a város a Nagykunság erdészeti központ­jává vált. 1950-ben a szervezetet megújították, de a fásítások csökkenésével, majd csaknem teljes abbamaradásával a Kisújszállási Erdészetre nem volt szükség. Az erdé­szeti központ újra visszakerült a fásabb, erdősebb tiszai településekbe. Napjainkban az elmúlt évtizedek gazda ságpolitikai hibáit emlegetve gyakran elfeledkezünk arról, hogy ennek az időszaknak nyertes ágazatai is voltak. Közéjük tartozik az erdészet is, amely az országfásítási program során hatalmas fej­lesztési lehetőségeket kapott. így például Kisújszállás jelenlegi, 3,2 % körüli erdő­sültsége 54 minden, a legnagyralátóbb tervekben szereplő adatot túlszárnyalt. (Kis­újszállás területe 205,27 km 2 .) Az erdők, erdősávok, fasorok pedig minden társada­lomban valódi értéket jelentenek. A fák által nyújtott, elsősorban nem anyagi, hanem védelmi, jóléti hatás méré­sére Kisújszállás határában több ízben sor került. Az itteni adatok is segítették az er­54 Lásd: l.sz. jegyzet: TÓTH A. 1986. 81. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom