Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Kisújszállás szerepe az erdészeti igazgatásban és kutatásban / 149. o.

OROSZI SÁNDOR KISÚJSZÁLLÁS SZEREPE AZ ERDÉSZETI IGAZGATÁSBAN ÉS KUTATÁSBAN Sokan emlékeznek még Kisújszálláson a Marjalaki utca 3. szám alatti öreg házra, ahol a Kisújszállási Erdészet megszüntetéséig működött. Ugyancsak él még a Túrkevére vezetó' út mellett lévő „régi csemetekert emléke is. Ezek Kisújszállás egykori erdészeti igazgatási szerepére utalnak, amelyet a város 1920-tól 1974-ig töltött be. Az egykori kisújszállási erdőhivatal, majd Kisújszállási Erdészet hatásköre a nagykunsági városokra és községekre, illetve a közvetlenül határos vidékekre terjedt ki. Az erdészek Kisújszállást mégis inkább a település környékén végzett fásítási, erdőtelepítési kísérleiek és erdősáv-hatásvizsgálatok révén ismerik. Néhány, az egykori kísérletek színhelyét jelentő erdősáv ugyan még megtalálható, de lassan azok is eltűnnek, emlékké válnak. Jelen összeállításunkkal legalább az erdészeti szakirodalom és a helytört én et írás számára szeretnénk Kisújszállás egykori erdészeti szerepét feltárni, megmenteni. I. A kisújszállási Öreg- vagy Nagyerdőt (a településtől nyugatra) a botanikai szakirodalomban reliktumerdőnek, a valamikori tatárjuharos lösztölgyesek és sziki tölgyesek maradványának tekintik.

1 Igaz, ehhez az alapos növénycönológiai felvételek nem állnak rendelkezésre, de erdészeti szempontból a legfontosabb: Kisújszálláson látható, tanulmányozható idős, szikes talajon

2 álló tölgyes. írásos források tanúsága szerint a többi nagykun településhez hasonlóan, Kisújszálláson is a XVIII. században kezdődött a mesterséges erdőtelepítés. 1781—82-ben ültettek különféle őshonos (tölgy, szil, nyár, fűz) és idegenföldi (eper, akác) fafajokat, Lásd: SZÁSZ Károly: Kisújszállás növényvilága. A Kisújszállási Református Horthy-Gimnázium Értesítője 1937/38. Kisújszállás, 1938.; Természetes erdők, mesterséges faállományok. Botanikai Közlemények, 1981. 1-2. 135. ZÓLYOMI Bálint hozzászólása.; TÓTH Albert: A város természeti viszonyai. In: Kisújszállás város története. I. Kisújszállás, 1986. 73-74. Itt mondok köszönetet Bartha Dénesnek (Sopron) és Molnár Attüának (Debrecen), akik a Nagyerdőre vonatkozó botanikai irodalomban segítettek eligazodni. A kisújszállási „szekesföld -rol Bolemann János gyógyszerész már 1842-ben tudósított. „Előjő szakonként — írta - a Tisza környékén, de különösen a Nagykunságban, a föld színén, melegebb napfény alatt a szántóföldeken, réteken és nyomásokon, hol csaknem egészen kiveszít minden életet. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Beszterczebányán tartott harmadik nagy-gyűlésének munkálatai. Pest, 1843. 91. 149