Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)
TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Szarvasmarhatartás Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a két világháború között / 133. o.
Összefoglalásként rögzíteni kívánjuk azokat a jelenségeket, amelyeket a rendelkezésünkre álló adatok elemzése során megállapíthattunk: 1./ Vármegyénk szarvasmarha-állománya alatta maradt az I. világháború előtti darabszámnak — noha az 1930-as évek végére megközelítette azt, de el nem érte azóta sem. Ennek okát alapvetően a meglehetősen rossz természeti viszonyokban, mostoha környezetben látjuk. 2./ 1895 és 1935 között vármegyénkben is lezajlott a fajtaváltás. A pirostarka fokozatosan elterjedt a vármegyében. Ennek oka főként az, hogy a pirostarka jellegű állatok váltak be legjobban a többirányú hasznosításra. Ugyanakkor e fajta regenerálódása jóval rövidebb idejű volt, mint az elődeié. 3./ A szarvasmarhatartás gerincét vármegyénkben a kisüzemek képezik. Ez főleg a tehénállományra vonatkoztatva igaz. Ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy a kisüzemek szarvasmarha-tartásában a tej és a tenyésztés képezi a haszon fő forrását (a tejtermelés primátusa mellett) — a hármas hasznosítás ellenére. 4./ A Nagyatádi-féle földreform során jogszabályilag megfogalmazásra került azon intézkedés, amely a belterjesség irányában történő elmozdulásra késztette az állattartó gazdákat — főleg a kisüzemmel rendelkezőket. Ez az intézkedés lehetőséget teremtett arra, hogy az állat tulajdonosok legelőt szerezzenek állataik részére. Elérte ezt egyrészt azzal, hogy a kisegzisztenciák részére legeltetési lehetőséget teremtett, másrészt a nagyüzem számára lehetetlenné tette a legeltető állattartást már azzal a ténnyel is, hogy a nagyüzemek eddigi legelőiknek tekintélyes részét legeltető társaságok tulajdonába adta. A Nagyatádi-féle földreform tehát a legelő juttatással elindította azt a fejlődést Jász-Nagykun-Szolnok vármegye állattartásában, ami már évtizedek óta stagnálásra kényszerítette főleg a kisüzemek állattenyésztését. 5./ A kisüzemek jelentős része nem rendelkezik tenyészbikával, hiszen a felnőtt bikák 80—90 %-a a nagyüzemek tulajdonában van. Ez a kisgazdaságok állatállománya fajtatisztaságát veszélyeztette - bizonyos mértékig kétségbe is vonta. 6./ Az ökörtartás egyre inkább hanyatlóban van. Egyelőre még tartanak ökröket igavonás és hizlalás céljából a nagyüzemekben, de a gépesítés miatt a trend hanyatlása kétségbevonhatatlan. l.j A legeltető (népies) állattartás visszaszorulóban van vármegyénkben is, noha az istállózó állattartás mellett azért legeltették az állományt. Zömmel azonban a vármegye teljes területén bizonyítható az istállózó állattartás térhódítása. 8./ Lényeges momentumnak tartjuk, hogy a 100 kat. holdon felüli birtok-kategóriákban is emelkedett a szarvasmarhák aránya. Ez a kedvező elmozdulás jele a vármegyénkben. Ennek a tendenciának a kiteljesedése 1945 után lett volna várható, ami azután az ismert körülmények miatt nem következett be. 9./ A szarvasmarhatartás üzemi viszonyaira elmondható, hogy a kisüzemekre a tenyésztés, az állomány reprodukálása, valamint a tejtermelés a jellemző. A nagyüzem szinte kizárólag a hizlalással foglalkozik — de már növekszik a nagygazdaságokban is a tejtermelő tehenészetek száma és gazdasági súlya. Ugyanez mondható el a fajta szaporításával kapcsolatban is. 10./ Mennyiségi fejlődés nem mutatható ki a vármegyei szarvasmarha-állomány vizsgálata során, de minőségi változás - fajtaváltás, az állatok súlyának gyarapodása, 145
