Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Szarvasmarhatartás Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a két világháború között / 133. o.

tető állattartás visszaszorulása egyértelműen az ésszerű gazdálkodás irányában történő elmozdulás jeleként, azaz a mezőgazdaság kapitalizálódásának egyik megnyilvánulásaként fogható fel. Ugyanakkor a városok állati eredetű élelmiszerrel történő ellátásában a szarvasmarhatartásnak jelentőségét is dokumentálja.

5 A fent elmondottakat csak alátámasztja a vármegyei szántóföldi takarmánytermelés egyre növekvő mennyisége, amelyet a 3. számú táblázatban mutatunk be. 3. táblázat A takarmánytermesztés vármegyei indexei (100% = az 1924-25. évi terméseredmény)

6 Megnevezés 1933-34 1935-36 1936-37 1937-38 Abraktakarmány (árpa, zab, tengeri) 105,72 132,32 128,75 141,43 Szálas takarmányok (lucerna, lóhere) 143,06 134,72 121,70 136,46 Takarmányrépa 160,80 145,48 123,97 143,64 Folytatva a 2. számú táblázat adatainak elemzését megállapítható, hogy éppen fordított előjelű aránytalanságot tükröz a haszonbéres gazdaságok szarvasmarha-állományának alakulása, mint a tulajdon kezelésű gazdaságokban az megfigyelhető. Bizonyos mértékig mérsékeltebb az aránytalanság 1935-ben. Ugyanis a haszonbéres gazdaságok esetében inkább a nagyobb bérleteken rendelkeznek szarvasmarhával, ami jórészt az igavonó ökrök állományát jelenti. A két adatsor közötti 40 év alatt mintegy 6 %-os csökkenés tapasztalható, ami a ló, illetve a gép igavonó szerepének növekedését jelenti. Meg kell azt is állapítani, hogy míg 1895-ben a 200 kat. hold feletti gazdaságok esetében mintegy négyszeresére növekedett a részesedési arány, addig 1935-ben a növekedés kiegyensúlyozottabb volt. E jelenségnek legfőbb oka az volt, hogy 1895-ben a szarvasmarha-állomány éppen a fajtaváltás közepén tartott, a pirostarka térhódítása még nem minden birtok-kategóriában vált véglegessé. 1935-re azonban a fajtaváltás már befejeződött minden kategóriában, amely a kiegyensúlyozott állomány növekedés lehetőségét biztosította a vármegyében. A vegyes kezelésű gazdaságokban már ellentmondásosabb kép alakult ki, bár az ellentmondás mindkét időszak fejlődésére jellemző. Ugyanis 1895-ben a részesedési arány a 200-500 kat. holdas kategóriában volt a legmagasabb, az azt követő 5

Vö. KIRÁLY István: Az állattenyésztés termelékenysége (1848-1914). Agrártörténeti Szemle, 1982. évf. 1-2. szám. 63. Jelentés a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara első ötévi működéséről és a Kamara-kerület helyzetéről. Debrecen, 1927. A 36-37. oldalon lévő I. és a 38-39. oldalon lévő I. táblázat adatai alapján. (Továbbiakban: TMK-1927.).; TMK-1927. 19.; TMK-1939. 11. és a XIV-XVI. táblázatok. 136