Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - H. Bathó Edit: Az okszerű méhészkedés kialakulása a Jászságban / 117. o.

A helybeli tanfolyamokon kívül nagy jelentőségűek voltak a gödöllői magyar királyi méhészeti gazdaság által szervezett, különböző időtartamú (3 hetes, 2 éves) tanfolyamok, amelyek legfőbb célja az volt, hogy modern méhészeti ismereteket elsajátító méhészeket képezzen ki.

38 A Faluszövetség 1925 októberében Jászberényben, a Központi iskolában rendezett mezőgazdasági kiállításán a jászsági méhészek is szerepeltek, s közülük többen kitüntetést is kaptak. így aranyéremmel jutalmazták Vitéz István jánoshidai, Detky Mihály, Kovács István porteleki, valamint Szatmári József, Fridvalszky József és Hegedűs Győző jászberényi méhészeket. Ezüstérmet kapott Ballagi Gyula Pusztamonostorról és Horti László Jászberényből. Polgár Vincét pedig elismerő oklevélben részesítették.

39 A méhészet népszerűsítése érdekében az egylet tagjai különböző előadásokat tartottak. A Jász Hírlap 1930. február 23-i számából tudjuk, hogy Kupits Ferenc a méhészegylet jegyzője a II. kerületi Olvasókörben tartott előadást a méhek kezeléséről, gondozásáról.

40 De gyakoriak voltak az egyesületben tartott szakmai előadások is, amelyeket általában Budapestről vagy Gödöllőről érkezett neves méhészek, méhészeti felügyelők tartottak az egylet törzshelyén, a Bercsényi úti általános iskolában. Ilyen előadásra hívogat a Jász Hírlap 1930. március 16-i száma is: „Méhésztársak. Gál Imre méhészeti felügyelő Gödöllőről március hó 18-án ide érkezik és délután 4 órakor a Bercsényi úti állami elemi iskolában előadást tart, amelyre úgy a méhészegylet tagjait, mint az érdeklődőket meghívja az elnökség."

41 A méhekkel való bánást, azok kezelését és gondozását a jászsági méhészek többsége nem szakkönyvekből tanulta, hanem a szülőktől, nagyszülőktől, vagy az idősebb méhészektől leste el. A méhészeti vándortanárok, a szakegyletek és tanfolyamok hatására, azok szorgalmazására egyre több méhész fordult érdeklődéssel a különböző méhészeti szakkönyvek felé. A Jászságban 1910—1960-ig Ambrózy Béla, Rodiczky Jenő, Valló Árpád, Gáli Imre, Lakner Vidor, Őrösi Pál Zoltán és Gcatricis Géza szakkönyveit forgatták a legtöbbet.

42 Az új méhészeti ismeretek gyakorlati alkalmazása azonban mégsem vált a méhészek között olyan gyorsan általánossá. Ezt látszik igazolni a Jászvidék c. lap 1934. április 15-i száma is, amelyben ,,Mit nem tudnak a magyar méhészek? címmel az alábbi szöveg jelent meg: „A magyar méhészkedés alapvető hibája a tudás hiánya. A legtöbb méhész ugyanis a saját feje után indul és nem fogadja el azt, amit a szakirodalom tanít. Rengeteg jószándék és tőke pusztul el a szaktudás hiánya miatt. 43 A méhészkedés sikere azonban sokszor nem csupán a szaktudáson múlott. Az időjárás is mindig fontos tényezője volt a bőséges méztermésnek és a jó méhészkedésnek, 38 LAKNER V. 1929.137. 39 Jász Hírlap, 1925. október 11. VII. évf. 41. sz. 2.; Jász Hírlap, 1925. november 1. VII. évf. 44. sz. 5. 40 Jász Hírlap, 1930. február 23. XII. évf. 8. sz. 2. 41 Jász Hírlap, 1930. március 16. XII. évf. 11. sz. 3. 42 BATHÓ E. 1988.51. Jászvidék, 1934. április 15. 15. sz. 2. 129