Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - H. Bathó Edit: Az okszerű méhészkedés kialakulása a Jászságban / 117. o.

a közbirtokossági erdőt felosztották a redemptusok között. Ennek következtében 1861-ben Árokszálláson az egész erdőt kivágták. De apadt az erdők területe Dósa, Kisér, Fényszaru, Jákóhalma és Alsószentgyörgy határában is. Ez arra mutat, hogy a XIX. század elején beinduló nagy lecsapolások folytán az ártéri erdőségek is pusz­tulni kezdtek, hiszen ezeknek a községeknek voltak a legnagyobb vízállásaik. Ugyanak­kor Jászberény határában ez idő tájt zajlottak a homoktöltés nagy munkálatai, ame­lyek során a vizenyők értéktelen erdeit kicserélték a homok értékesebb erdőségei­vel. Ez a folyamat a Jászföld képét jelentősen megváltoztatta, hiszen a füzeseket akác­erdők váltották fel, s így az egész táj szárazabb jelleget öltött. Az 1870-esévek elején a mezőgazdasági termelés országos fellendülésével a jászsági erdőket újabb támadás érte a szántóföldet kereső nagy lázban. 8 1879-ben Sipos Orbán szolnoki alispán írta jelentésében, hogy Mihálytelek egész erdejét elpusztította, anélkül, hogy új ültetésé­ről gondoskodott volna. 9 A méhészetről ugyanakkor megjegyzi, hogy az adott évben nem tett említésre méltó haladást, de méhtenyésztésre nem volt rossz az esztendő. 10 A népi méhészkedés hanyatlása arra késztette a méhészeket, hogy felvegyék a küzdelmet az új vetélytársakkal (répacukor, stearin), s arra törekedjenek, hogy új, modernebb módszerek alkalmazásával olcsóbbá tegyék a méztermelést. Mindeneke­lőtt meg kellett szüntetniük a mézszüretnek barbár, méhpusztító módjait, a méhcsa­ládok lekénezését, lefojtását. A mézhez és a viaszhoz úgy kellett hozzájutniuk, hogy ne zavarják a méhcsalád belső életét. 11 Az okszerű méhészet előfutárának a Jászságban tulajdonképpen Szuhányi János jászalsószentgyörgyi káplán tekinthető, akinek 1795-ben Pesten jelent meg nagyfon­tosságú méhészeti kézikönyve, a „Szorgalmatos Méhész, az az A' Méhekkel való bá­násról Kérdésekben és feleletekben Oktatás A' Mezei Gazdáknak hasznokra." címmel. Munkájában rendkívül sok és hasznos tudnivalót közöl a méhészgazdák számára, ame­lyekkel a méhészkedés újszerű és gazdaságosabb formáját kívánta szorgalmazni. Beve­zetőjében így indokolja meg könyvének célját. ,,Meg kell mindazonáltal vallani, hogy Hazánkban a' Méhekkel való bánás még azon tökélletes állapotra nem ment, a' mine­mű tökélletességben némely más Nemzeteknél lenni azoknak könyveikből olvassuk: Hogy tehát a' gazdáskodásnak ezen része is ... Hazánkban más Nemzetek példája szerént nagyobb elő-menetellel gyakoroltatna, ezen könyvetskét, mely az Ausztriai Méhesgazdák kedvéért Német nyelven írattatott ugyan, de Hazánkban is mint szom­széd és igen edgy forma fekvésű Tartományban szinte olly haszon vehető, Edgyházi kötelességemtől üres óráimban Boros Sándor Úrnak Felséges Királyunk Tanátsosá­nak, a 1 Jászok és Kunok Fő Kapitányának Serkentéséből Magyarra fordítottam, hogy ez által a' Magyar Méhesgazdáknak, olly könyvet nyújtanék, mellyel a' Méhekkel 8 FODOR Ferenc: A Jászság életrajza. Bp. 1942. 71-74. 9 SIPOS 0.1880. 22. 10 Uo. 296. 1 ' VALLÓ Ä. 1929. 7-8. 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom