Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Jókai Mór és az 1896. évi karcagi országgyűlési választás / 99. o.

Madarász Imre a dualizmus kori karcagi országgyűlési választások legjelentősebb alakja, aki mandátumát több mint két évtizeden át folyamatosan megőrizte és attól öreg kora miatt csupán 1908-ban vált meg. Madarász személye a nagykun politikai érdekek képviseletére rendkívül alkalmasnak bizonyult. Bár nem nagykunsági származású volt, hanem a közeli Tiszaabádon született 1846-ban, életének legnagyobb részét Karcagon töltötte. Nagykőrösön, Kecskeméten és Debrecenben végzett iskolái után 1869-ben a debreceni kollégiumban kitűnő eredménnyel fejezte be teológiai tanulmányait. Néhány évig káplán Tiszaabádon, ahonnan Könyves Tóth Mihály, a neves teológiai író, költő és műfordító mellé segédlelkésznek hívták Karcagra. Könyves Tóth Mihály, aki az 1848-as forradalom után hazafias szónoklatai miatt várfogságot szenvedett, majd hosszabb ideig a lelkészi állástól is eltiltották, 1872-ben visszatért Debrecenbe. Utódául a karcagiak Madarász Imrét választották meg. Madarász 1873-ban mint rendes lelkész tanulmányúton járta be Franciaország és Németország nagyobb városait. Hazatérése után külföldi tapasztalatait felhasználva, Karcagon a lakosoktól öszszegyűjtött ötezer forint értékű részvénnyel Fröbel-gyermekkertet alapított. JászNagykun-Szolnok vármegyében az első ilyen intézet a karcagi volt, mely Friedrich Fröbel német pedagógus módszere szerint, a gyermekek ösztönszerű tevékenységének megfigyelése alapján, a játékok és foglalkozások teljes rendszerét alkalmazta.

7 Madarász Imre 1885-ig a Heves-Nagykunsági Református Egyházmegye levéltárnoki állását is betöltötte. Számos egyházi tisztsége mellett vállalta el 1887-ben a karcagi választókerület országgyűlési képviselőjelöltségét. Madarászt Enyedi Lukáccsal, a Függetlenségi Párt másik jelöltjével szemben 322 szavazattöbbséggel választották meg nagykun hívei. Az országosan kevéssé ismert karcagi református lelkész nagyarányú győzelme a korszak neves pénzügyi szakemberének számító Enyedi felett, aki a Szegedi Napló című ellenzéki lap szerkesztője is volt, meglepte a közvéleményt. Sőt, a karcagi választás hírére Kossuth Lajos is azonnal felfigyelt. A választás után négy nappal, 1887. december 16-án Helfy Ignáchoz írt levelében az alábbi sorok olvashatók: „Nagyon sajnálom Enyedi bukását, nem mintha azt képzelném, hogy megválasztása valamit változtatott annak a bizonyos taposómalomnak a ritmusán, hanem mert különösnek tartom, hogy olyan emberek, mint Herman Ottó és Enyedi Lukács mandátumot nem kaptak. Vájjon mik lehetnek annak a Madarász Imrének lokális érdemei, hogy azt a mérlegtárcát, melyben Enyedi érdemei voltak, így légberöpítették Karcagon."

8 A karcagi református pap érdemeit, melyeket Kossuth Turinban nem ismerhette, választókerületének lakossága annál inkább méltányolta. Lelkészi, majd képviselői működése idején az ő kezdeményezésére létesült a karcagi földműves iskola, a járásbíróság, artézi kút, gőz- és kádfürdő, polgári leányiskola, új városháza és a Kossuth szobor, akinek politikai örökségéhez Madarász rendkívül erősen ragaszkodott. 1886ban a város az ő indítványára választotta díszpolgárává a nagy hontalant.

9 7 SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. VII. 1902. 231.; Madarász-ügy. Karcagi Györffy István Nagykun Múzeum (Továbbiakban: Gy.I. Nk. Múz.). 617-37. 8 Madarász-ügy. Gy.I. Nk. Múz. 617-37. 9

Uo. 102