Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Cseh János: Kora népvándorlás kori telepleletek Kengyel határában / 9. o.

CSEH JÁNOS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI TELEPLELETEK KENGYEL HATÁRÁBAN (Adalék a IV- V. századi gepidák Közép-Tisza vidéki régészetéhez és történetéhez) Bevezetés A Kengyel melletti korai Meroving-kori telepásatások során — 1990—1991-ben — olyan leletek láttak napvilágot, amelyek a IV—V. századot, a legtágabb értelemben vett hunkort reprezentálták. A dolog meglepő, ugyanakkor igen szerencsés volt, ám mégsem teljesen váratlan. A régészeti munkálatoknál, melyeket csak a tél szakított félbe, jó ideig a keleti germánok itteni megtelepedésének csupán klasszikus emlékanyaga került elő, a német szakirodalom szóhasználatával élve az ún. Reihengräberkultur (-Zivilisation, -Kreis) világának bizonyítéka. 1991 április-májusában a nagykunsági falu környéki V—VI. századi mikrorégió egyik lelőhelyén, a Baghymajor szélén elhelyezkedő Kengyelpart 1. jelzésű ponton olyan objektumok bontakoztak ki, melyek a viszonylag, ill. részben szerényebb tárgyi anyag és a többrendbeli szuperpozíciók alapján egy, az V. század második felére, a VI. század első és középső harmadára datálható telepegyüttesek időszakát (két kronológiai csoport) megelőző érát tártak elénk. Ezek a leletek, a nyár és az ősz folyamán mind jobban gyarapodóan (Kengyelpart III.), a Barbaricum késő császárkori régészetének-történetének körébe tűntek tartozni, a Nagyalföld, a Kelet-Felvidék, Erdély, a Kárpátok hegykoszorúin kívül pedig Muntenia és Moldva kora népvándorlás kori germán világába. Az általában leginkább etnikumjelző kerámika vonatkozásában a jobban ismert Tisza melléki szarmata edényegyüttesek mellett a Marosszentanna-Csernyahov kultúra, ezen belül is főként a nyugati gót (terving) régió emlékei sorakoztathatok föl mint rokon jelenségek. Etnikai szemszögből grosso modo annyi sejthető, mint már utaltunk rá, hogy a baghymajori telepobjektumokat valószínűleg nem a szarmaták, hanem a gepidák emelték, egy csoport, amely a 370-380-as éveket követően jutott ide, a Tisza és a Zagyva egybeszakadásának környékére. A legtágabb intervallum tehát, amely esetünkben szóba jöhet, a IV. század utolsó negyede és az V. század első fele. Ez a klasszikus római kori, Barbaricumra vonatkozó kronológia szerint a Di - Dj periódus. A lelőkörülményékről A Kengyel környéki IV—V. századot képviselő régészeti emlékekből jelen írásunkban egy zárt leletegyüttest, egy lakóobjektumot — cölöpszerkezetes gödörházat — mutatunk be tárgyi anyagával, reprezentatív szórvány kerámiával kiegészítve. A telep9