Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Horváth Lajos: Szolnok vára és Pest-Pilis-Solt vármegye 1703-1710 / 47. o.
a szolnoki őrség felruházására 300 dolmányt, 300 nadrágot és 300 fekete süveget adjanak át Csiszár István szolnoki kapitánynak, melyeket Kecskemét és Nagykőrös egymás között felosztva köteles gyártani. Ezekben a napokban Esztergom megvételét tartották a kuruc vezérek a legfontosabbnak a Dunántúl megtartása szempontjából. Bercsényi azt írta 1704. február 6. körül Károlyi Sándornak: „Az esztergomi dologh akárki által menne végbe, csak menne, sokkal jobb volna mint sem Füld Várnál, hova essik Füldvár, e pedigh Léva fele, Hont fele, Sente fele mind útban van, még Karvánális sokalt jobb volna, nem no ártana ugyan a Földvári híd is Szolnokra s Kecskemétre nézve." zo Vagyis a Dunántúl kapujaként más országrészekhez felmerült már ekkor a dunaföldvári állandó híd megépítése, amelyik Kecskemét—Szolnokon keresztül mint másod vagy harmad fontosságú útvonalon csatolta volna a Dunántúlt a kuruc állam területéhez. Ezen az útvonalon haladt volna az erdélyi só is át a Dunántúlra, amelynek szállítását a kuruc hadjáratok 1703-1704 fordulóján akaratlanul is akadályozták. A fejedelem 1704 tavaszán Kecskemétnek átadott 2667 kősót, melynek árát előre kifizettette. A fejedelem ezen a tavaszon a dunántúli hadai számára szükséges só szállítását Szolnokból Solthoz PPS vármegyére terhelte rá. A vármegye helységeire szám szerint állapították meg a szállítandó szekereket, hogy visszaélés ne történhessen, mivel a fejedelem rendeletéből minden tizedik kősó a fuvarosokat illette meg. A dunántúli kuruc hadjárat összeomlásakor a Dunaföld vár-Szolnok útvonal jelentősége — sajnos - megnőtt. Károlyi Sándor generális vert hadainak maradványaival itt kelt át a Duna bal partjára. Maga írta erről önéletírásában, „megindulván a hadakkal Pataj és Kecskemét felé, éjjel nappal oszlott az had, kiki hazája felé, csak mi magammal is alig maradtam Kecskeméten." A fejedelem 1704. április 2-án értesült Károlyi visszavonulásáról, ekkor utasította, hogy a dunaföldvári átkelőt minden körülmények között tartsa meg, a solti sáncokba ágyúkat vigyen Kecskemétről és minden hadat, ami csak lehetséges, vonjon össze a Duna-Tisza közéről. A fejedelem előrelátó tervét azonban nem sikerült végrehajtani, április 11-én 30 sajkával rác katonaság ereszkedett le a Dunán Budáról, amikor tarackokkal lőni kezdték Károlyi maradék seregét a solti sáncokban, azok megfutottak. A rácok elfoglalták Dunaföldvárt, a kompokat és hajókat elvitték. Esterházy Dániel kapitulált a császáriak előtt a Dunántúlon, csak Simontornya maradt kuruc kézen, a Dunántúl a kurucok számára ekkor elveszett. A császáriak előtt tulajdonképpen megnyílt az út Dunaföld várt ól, Budától, Pesttől Szolnok felé, Szeged felé, végső soron Erdélybe. Csiszár István szolnoki kapitány ugyan 1704 februárjában a fejedelem parancsából „várműves" gyalogos munkásokat kért Kecskeméttől, de túl nagy biztonságban nem érezhette magát. Csiszár István 1704. május 3-án kelt levelében - Vay ÁdámHORNYIKJ. 1860-1866. IV. 94-95, 101-102. BÁNKUTII. 1975.78-79. HORNYIK J. 1860-1866. IV. 95-96. 'BÁNKUTI I. 1975. 128-129. 55
