Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Erdők, erdősávok, fasorok Kunhegyes határában / 83. o.

jakról ugyan jól újultak fel, a talaj azonban - a fiatalos silány növekedése után ítélve — az akácra nézve már kimerülőfélben van, miért is a tölgyre való áttérés célszerűnek látszik."

27 A fentiek alapján előírták az egész erdő (kivétel a már tölggyel beültetett rész) kitermelését, majd a kocsányos tölggyel (makkvetéssel) való felújítását. Engedélyezték a köztesművelést is, a pótlást pedig szillel írták elő. A tölgyet egyébként a lehető legalkalmasabb módon, 80 éves vágásfordulóval és szálerdő üzemmódban kívánták kezelni. Láthatjuk, hogy száz évvel korábban a megváltozott termőhelyi viszonyok miatt tértek át az akácra, most viszont a talaj már akácunttá vált, újra fafaj cserét kellett végrehajtani. A szakmailag legjobbnak tartott célállomány, a kocsányos tölgy viszszahozásának azonban a termőhelyi korlátai továbbra is fennálltak. Az 1935-ben végzett üzemátvizsgálások során viszont megállapították, hogy a 20,1 kh-nyi (11,57 ha) erdősítési területen 5,7 kh (3,28 ha) erdősítési hátralék keletkezett, mert ,,a nagy szárazság következtében a csemeték egy része elszáradt.' Mindez többször megismétlődött, úgyhogy például 1948-ban a 7 éves (!) tölgyfelújítás kivágását engedélyezték, mert „a tölgyállomány csenevész és semmi fejlődést nem mutat."

29 Az üzemtervi gazdálkodásnak köszönhetően az erdő területe a két világháború közötti időszakban a felújítási nehézségek ellenére sem csökkent, hanem nőtt. Az 1925-től 1944-ig érvényes üzemterv készítésekor ugyanis úgy gondolták, hogy a község nevezetes helyét, a Kossuth-kertet is beveszik az erdők közé. Ezzel kívánták azt megóvni, az ott lévő erdőállományt fenntartani. A Kossuth-kertről tudnunk kell, hogy az a múlt század végén a nagykunsági városokat is érintő emlékerdők, -ligetek telepítése kapcsán létesült. Mint „sétakert' a település első „zöldövezetét" alkotta. A mintegy 6 kh (kb. 3,5 ha) akácos azonban — írták az üzemtervben - „a proletár diktatúra alatt ... teljesen kiirtatott." A területet mégis célszerűnek tartották az erdők közé felvenni, mert az akác a sarjakról szépen felújult. Az üzemtervi kezelés azonban mégsem volt elegendő a Kossuth-kert megóvására, mert az újabb háború (lőszerraktár volt a fák alatt), illetve az azt követő zűrzavaros időszak áídozatául esett. Ezáltal kedves színfolt tűnt el Kunhegyesről. A két világháború közötti időszak fontos eseménye volt az alföldfásítási törvény (1923:XIX. te). Az addigi, többnyire önkéntes alapon folyó gazdasági fásítások a törvénnyel előírássá váltak. A törvény 2. §-a szerint ugyanis az egy tagban lévő 50 kh (28,78 ha), vagy annál nagyobb szántókat, és a 20 kh-nál (11,51 ha) nagyobb réteket, kaszálókat fasorokkal kellett - kötelezően! - szegélyezni. A tör27 Uo. A Kunhegyes község erdejének rendszeres gazdasági terve 1925-tól 1944-ig. Az egyes fanemek növekedési és felújítási viszonyai. 28 Uo. Uzemátvizsgálási munkálatok 1935-ben. 29 Uo. (672/1947) Véghatározat Kunhegyes község erdejében állományátalakításról. 30 ' Lásd bővebben: OROSZI Sándor: Nagykunsági erdőtelepítések az 1923. évi alföldfásítási törvényt megelőző évtizedekben. Az ErdŐ. 1986. 519. 31 Adatközlő: dr. Tóth Károly oki. erdőmérnök, Kecskemét.