Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Bellon Tibor: A nagykunsági mezővárosok önkormányzati tevékenysége / 67. o.
gyár Néprajzi Lexikon bő terjedelmű szócikke is inkább a fogalom körülírását, mintsem definiálását vállalta magára. Történetiségében mutatja be ezt a nagymultú településformát. Megállapításai között olvassuk: feudalizmus kori közigazgatási egység, olyan település, amely jogilag a szabad királyi város és a jobbágyfalu között állt. A mezővárosok parasztpolgársága fejlett árutermelő mezőgazdasági tevékenységet folytatott. Különösen jelentős volt a mezővárosi bortermesztés, állattenyésztés, amely fejlett bor- és állatkereskedelemmel párosult. 5 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában azt olvassuk, hogy a mezőváros kiváltságokkal rendelkező, falusias település, amelyben a lakosság zöme mezőgazdasággal foglalkozik. A fenti adatokból is nyilvánvaló, hogy a mezőváros középkori eredetű, társadalmi státusát a hatalom a szabad királyi város és a falu között jelölte ki. Gazdasági életét a mezőgazdasági termelés jellemezte, az iparnak — elsősorban a céhes kézműiparnak - döntően csak a kiszolgáló szerep jutott. Ugyancsak nem volt nagy jelentőségű a kereskedelem, amelyik döntően a vásárok formájában vált az élet tartozékává. Néprajzi értelemben a hagyományos paraszti gazdálkodás színtere a mezőváros, melyben a parasztpolgári közösség nagyfokú önállósággal szervezte meg az életét és tevékenységét, maga hozta létre és működtette az önkormányzati szervezeteit, öszszefoghlva azt mondhatjuk, hogy a mezőváros történetileg kialakult, jogi meghatározottságú képződmény, amelyiknek a létrejöttében sajátos gazdasági erők munkáltak, és ezek a gazdasági erők határozták meg a létét századokon keresztül. A történeti kutatás tisztázta, hogy a mezőváros létrejöttében sok tényező játszott szerepet. Olyan helyeken jött létre, ahol a síkvidék és a hegyvidék találkozott, s az árucserére kedvező feltételek kínálkoztak, vagy ahol éppen a nagyobb forgalmú utak keresztezték egymást ugyancsak a kereskedelem és az árucsere céljaihoz teremtve gazdasági színteret. Nyugat-Magyarországon uradalmi központok köré is szerveződött mezőváros, de a kézműipar önmagában is városképző tényezővé válhatott ezen a tájon. A keleti részeken inkább az árutermelő mezőgazdaság alakított ki mezővárosi formációkat. Ilyen volt pl. a szőlő- és borkultúra, vagy a mezőgazdaság más specifikus ága, mint pl. egyes kertészeti kultúrák, vagy éppen az árutermelő állattartás. Ez utóbbi kitüntetetten az Alföldre volt a jellemző. Dolgozatunkban elsősorban ennek az alföldi mezőváros-típusnak a bemutatására vállalkoztunk. A mezővárosok létrejöttében nagy szerepe volt annak a gazdasági folyamatnak, amely Európában a középkor vége felé megindult. Az erőteljes fejlődésnek indult, polgárosodó nyugat-európai városok fontos felvevő piacot jelentettek a magyar mezőgazdasági termékeknek. A szerémségi, az érmelléki, a tokaji, a villányi, a balatonfelvidéki és más tájak bora, az Alföld kiterjedt pusztáin hizlalt szarvasmarha értékesíthető áru volt ezeken a piacokon. A bort hordókban, szekereken szállították a fejedelmi, királyi udvarokba és a városok csapszékeibe, a szarvasmarhát pedig hatalmas nyájakba verve, legeltetve hajtották el rendeltetési helyükre, a délnémet és észak-itáliai piacokra. Ez a kereskedelem teremtette meg az alapját a mezővárosi fejlődésnek, s szolgálta ennek a státusnak a folyamatos fennmaradását. 5 Magyar néprajzi lexikon III. Főszerk.: ORTUTAY Gyula, Bp. 1980. 611-617. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 3. Fó'szerk.: BENKÖ Loránd, Bp. 1976. 1093. 69
