Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Rédei István: A jászberényi Rozália kápolna / 33. o.

Portékával kereskedő Uraiméké a szűr szabók sorjában elöl. A mellett ismét mindgyárást Egri Görögök és Rácz török Portékával kereskedő Uraimék sátora...' További kutatást igényelne a főtér déli végén jelzett domb kérdése, amely valószínűleg a régebben itt lévő temető területén állhatott. Sajnos, előttünk ismeretlen a temető keletkezésének ideje, és az is, hogy meddig volt használatban. Tény, hogy még az 1960-as években is — a tér déli részén, a bank épülete és a volt pártszékház közötti területen, és attól észak felé terjedően, a nyomda épületének vonaláig az útkereszteződés, csatornázás, vízhálózat lefektetés során számos sírt semmisített meg a földmunkavégzés. A fent leírt domb nem egy kápolna romjait rejtette-e, amely körül régen temető volt. Mint ismeretes, a középkorban mindig templom vagy kápolna köré temetkeztek. Jászberény településtörténetének eddig ismeretlen láncszeme — talán a város legrégibb temetkező helye — rejtőzik e terület alatt. Földmunkák végzése során nagyobb figyelmet érdemelne az előkerülő sírok szakszerű feltárásának kezdeményezése, s feltétlenül időben kell tisztázni a felmerült kérdéseket. Az eredetileg a főtér déli végén felállított Pálinkás kereszt közvetve meghatározza a Szent Lőrinc kápolna és a második Rozália kápolna először 1839-ben kitűzött és alaplerakásig jutott helyét. A századforduló táján - Blénessy János szerint 1798-ban, az 1879. évi plébánia átadási jegyzőkönyv szerint 1802-ben - a kereszt hátánál, „a II. József rendeletére lebontott Szent Lőrinc kápolna helyére haranglábat emelnek."

45 A harang „hajnali, déli és estvéli üdvözletre és az erre lakók halottjainak is meghúzatik..."

46 A város XDC. század eleji főteréről és a Pálinkás keresztről Déryné fest hangulatos képet emlékezéseiben: „A főutcza közepén állt a nagy kórház, melyben mindenféle szegény, elaggott beteg és koldus lakott. Egy kissé oldalt esett ettől egy igen nagy kőkereszt a fölfeszített Krisztussal. A kereszt magasan emelkedett föl a négy soros kőlépcsőzeten, körül kerítve csinosan, farácsozattal, beárnyékolva a négy szögletére ültetett nagy akáczfával, mely nyáron át kellemes illattal árasztotta el az egész nagy utczát. Ide szoktak gyülekezni nagy böjtben a katholikus nők és férfiak, öregek és fiatalok esténként, a sok csillogó lámpával, hogy ott a szenvedő Jézus emlékét dicsőítsék ájtatos böjti szent énekekkel... Az utczán nem messze a kereszttől, jobbra állt a patika" - Déryné szülőháza - Jászberény első patikája. A kereszt nevezetességének mondható, hogy előtte énekelt Déryné gyermekkorában, amelyre így emlékezett vissza: „Tudta hát ifjú és öreg, hogy én nagyon szépen tudok énekelni. Egy délután bejön két bundás öreg anyám szobájába, s előadják, - remény és kétség közt akadozva - hogy ők biz azért jöttek, hogy ha a nagyasszonyom a kisasszonykát oda engedné a nagy kereszthez menni, könyvből előénekelni, mert a fülökbe jutott, hogy senki sem tudja az „Álla a keserves anya" kezdetű ^Uo. 14. SZML Jászberény Prothocollum Decissionum Senatorialium. 1696-1720.

1. kötet. 1701. április 2.10. 45 ' Lásd: 5. sz. jegyzet. 46 - - - BLÉNESSY János: Jászberény természeti viszonyai es elete. En. 121. 42