Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
ADATTÁR - Cseh Géza: Adatok Szapáry Gyula politikai pályaképéhez / 369. o.
Szapáry egységesíteni akarta a különböző állami funkciókat ellátó szervek területi hatáskörét is. Koncepciója szerint a postai és távírda igazgatóságok, államépítészeti hivatalok, hadkiegészítési parancsnokságok, országgyűlési választókerületek, továbbá a törvénykezési szervek területét a megyék határaival egyeztetni kell, hogy a közigazgatás hatékony és zökkenőmentes legyen. 45 Jelentősen csökkenteni kívánta a törvényhatóságok számát. 81 területi és 72 városi törvényhatóságból csupán 51 megyei és 24 városi törvényhatóságot hagyott volna meg. Az új megyei törvényhatóságok kialakításánál a történelmi hagyományok helyett a természetes földrajzi határokat, a megyeszékhelyek kijelölésénél pedig a forgalmi, ipari és kereskedelmi érdekeket vette figyelembe. 46 A járások beosztását is teljesen át akarta alakítani. Számukat összevonásokkal 509-ről 370-re csökkentette volna. Könnyen megközelíthető székhelyek kijelölésével harmincezres lakosságú járásokra osztotta volna fel a megyék területét, melyekben a szolgabíróságokat, járásbíróságokat és adóhivatalokat a járási székhelynek kijelölt településekre vonta volna össze. 47 A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. te. módosításával három várostípust kívánt létrehozni: törvényhatósági jogú, ún. másodrendű és rendezett tanácsú városokat. A másodrendű városok közé ötven, korábban szabad királyi, vagy törvényhatósági jogú várost sorolt, melyek a megyei törvényhatóságok alá tartoznának ugyan, de lényegesebb határozataikat nem a megyei hatóság, hanem a belügyminiszter hagyta volna jóvá. A törvénytervezet ugyanakkor lehetőséget kínált arra, hogy a tizenötezer lakost meghaladó rendezett tanácsú városok, ha a szükséges gazdasági, forgalmi, infrastrukturális és kulturális feltételekkel rendelkeznek, másodrendű városokká váljanak. Szapáry közigazgatási elképzelései korszerűeknek tekinthetők ugyan, de a magyarországi hagyományokat, az uralkodó elit, különösen a megyei állásokhoz ragaszkodó dzsentri érdekeit figyelmen kívül hagyták. A tervezetben a lakosság etnikai megoszlása sem játszott különösebb szerepet. A nem magyar népek túlsúlyra jutása a nagyobb területű megyei törvényhatóságokon belül az államalkotó „egy és oszthatatlan magyar nemzet" szupremáciájának elvesztésével fenyegetett. Mindezek a tényezők eleve lehetetlenné tették, hogy Szapáry közigazgatási reformját a parlamenti pártok közül bármelyik is támogassa. A törvényjavaslat megyerendezésre vonatkozó részéből érdemes a Jászkunság és Heves-Külső-Szolnok vármegye területi átalakításának tervezetét kiemelni. Szapáry a Jászságot Heves megyével kívánta összevonni. Külső-Szolnok tiszántúli részéből és a Nagykunságból Kun megye felállítását tervezte Karcag székhellyel. Szolnok várost pedig Pest megyéhez csatolta volna. 4 Különösen ez utóbbi elképzelés érdekes számunkra, mivel a Hármas Kerület 1876-ban bekövetkezett felosztása miatt elégedetlenkedő jászkunok Szapáryt azzal vádolták, hogy mindig Szolnoknak kedvezett, és 45 Uo. 118-119. 46 Uo. 122. 47 Uo. 125-126. 48 Uo. 126-127. 49 Uo. 127. 378
