Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
ADATTÁR - Cseh Géza: Adatok Szapáry Gyula politikai pályaképéhez / 369. o.
letett esküjét kell megszegnie, vagy haditörvényszék elébe kell hurcoltatnia." A megye élére az újraéledő császári önkényuralom Földvári Jánost, a jászberényi törvényszék elnökét nevezte ki, akivel Szapáry semmiféle együttműködést nem vállalt. Az 1861 és 1865 között eltelt évek Szapáry Gyula számára mégsem jelentették a teljes passzivitást a közéletben, jóllehet poUtikai-önkormányzati ügyekkel nem foglalkozhatott. 1863-ban az Alföldön pusztító aszály után nagyszabású segélyakciót indított Heves megyében, mellyel a „nagy Ínségtől" szenvedő lakosság tömegeit juttatta kenyérgabonához. Ebben az időszakban következett be Szapáry magánéletében is a legjelentősebb változás. 1864-ben nőül vette Festetich Karolin grófnőt. Házasságukból hét gyermek született. Közülük öt érte meg a felnőttkort. Szapáry Gyula felesége a korszak legjelentősebb műpártolói közé tartozott, aki a festőket és más képzőművészeket vásárlásokkal és adományokkal segítette. 1865. október 9-én az alkotmányos viszonyok helyreállításáért megindult szervezkedés idején a Heves-Külső-Szolnok megyei törvényhatósági értekezlet résztvevői Szapáry felhívására gyűltek össze Egerbe, mely tanácskozáson már ismét a függetlenségi érzelmű Bartakovics érsek, örökös főispán elnökölt. A megyei képviselők az 1848as törvények értelmében központi választmányt alakítottak és előintézkedéseket hoztak az országgyűlési képviselőválasztások megtartására, amelyek 1865. november 27-én zajlottak le Heves megyében. Szapáry Gyulát ez alkalommal is a szolnoki választókerület juttatta képviselői mandátumhoz. 20 Heves-Külső-Szolnok vármegye önkormányzata az Andrássy kormány kinevezése után állt teljesen helyre. Földváry Jánost, a megye főispáni helytartóját felmentették tisztségéből, és helyére 1867. március 31-én Szapáry Gyulát nevezték ki Heves-Külső-Szolnok vármegye főispáni helytartójának. 1 Szapáry 1866-tól az országos politikai életbe is újból bekapcsolódott. Több parlamenti bizottságnak tagja lett, 1866. március 5-én pedig beválasztották a 67-es kiegyezési bizottságba is. Személyének jelentőségét bizonyítja ez utóbbi választás eredménye, melynek során Deák Ferenc 244, Andrássy Gyula 242 szavazata után a bizottságba bekerült tagok közül Szapáry élvezte a legnagyobb bizalmat, mivel 213 szavazattal került a kiegyezést közvetlenül előkészítő testületbe. Az uralkodó és a nemzet megegyezését megelőző hetekben a függetlenségi politikusok közül Mocsáry Lajos támadta leghevesebben a kiegyezési törvényjavaslatot. Mocsáry a „Hon" című lapban megjelent cikkeiben az önálló állami élettel összeférhetetlennek minősítette a közös minisztériumok létrehozását, és 1848-as alapokon nyugvó perszonáluniót követelt Ausztria és Magyarország között. A küszöbönálló kiegyezést Mocsáry az abszolutizmus átmentésének tekintette. Mocsáry Lajos cikkeire a Deák párt nevében Szapáry Gyula válaszolt a „Hon" 19 SZEDERKÉNYI Nándoi: Heves vármegye története IV. Eger, 1893. 432-433.; JNKSZmL 1905. január 22. 20 SZEDERKENYI N. 1893. IV. 436, 440. 21 Uo. 437. 22 Graf Julius Szapáry... 1891. 26. 23 TÓTH Ede: Mocsáry Lajos élete és politikai pályakezdete (1826-1874). Bp. 1967. 113. 373
