Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
ADATTÁR - Cseh Géza: Adatok Szapáry Gyula politikai pályaképéhez / 369. o.
Szapáry az Októberi Diploma után az újraéledő politikai életbe azonnal bekapcsolódott. A császár egy ideiglenes választási törvény kidolgozása céljából 1860. december 18-ra Esztergomba értekezletet hívott össze. Vay Miklós báró, udvari kancellár azonban csak azoknak a politikusoknak küldött meghívólevelet, akik az udvar előtt általános bizalmat élveztek. Tiltakozása jeléül maga Deák Ferenc sem jelent meg az értekezleten, mivel küzdőtársai jelentős részét nem hívták meg a tanácskozásra. A konzervatívokon kívül Andrássy Gyula, Ghyczy Kálmán és Szapáry Gyula mégis elmentek Esztergomba, hogy a választójog kérdésében az alkotmányos jogoknak megfelelő döntésre bírják rá a résztvevőket. A Scitovszky János hercegprímás elnökletével megtartott tanácskozáson végül is az 1848. évi V. te. alapján dolgozták ki az ideiglenes választási rendszabályt, mely a konzervatívok alulmar adását jelezte a vitában. Szapáry, aki Pesten Deák, Andrássy és Eötvös szűkebb asztaltársaságához tartozott, megyei politikai szervezkedésekben egyre inkább vezető szerephez jut. 1860. december 13-án Bartakovics Béla egri érsek, hevesi főispán javaslatára Szapáry Gyulát Heves-külső-Szolnok megye első alispánjává választják. 1861-ben pedig a megye szolnoki választókerületének országgyűlési képviselői mandátumát is megszerzi. Szapáry Gyulának jelentős szerepe volt abban, hogy az országgyűlés képviselőházának 1861. június 5-én tartott ülésén a résztvevők minimális, 2—3 szavazattöbbséggel ugyan, de mégis a felirati javaslatot fogadták el. Mint Podmaniczky Frigyes báró naplójából utólag kiderült, Podmaniczky és Almásy Pál Bethlen József, Kálóczy Lajos, Imrédy Lipót és Szapáry Gyula közreműködésével a szavazás előtt számos határozati párti képviselőt rávettek „...csalással, fenyegetéssel, ha kellett, az emigráció állítólagos titkos utasítására való hivatkozással...", hogy a felirati indítványra voksoljanak. Bár az akció aligha nevezhető tiszta ügynek, úgy tűnt mégis, szükséges ahhoz, hogy az uralkodó a nemzettel alkuba bocsátkozzon. A határozatiaknak végül sikerült módosíttatni a feliratot, melyből végül az uralkodó trónigényének feltétlen elismerését kihagyták. A szöveget Ferenc József felségsértőnek tartotta és visszautasította, s így a Podmaniczky csoport manőverei nem érték el céljukat. Miután az uralkodói ház és a magyar országgyűlés egyezkedése kudarcba fulladt, az önkényuralom részleges visszaállításával a megyei önkormányzatok működése is megszűnt. Heves-Külső-Szolnok Megye 1861. november 18-ára összehívott közgyűlésének résztvevői már nem léphettek be a megyeházára, mivel az épületet katonaság és csendőrség szállta meg. Szapáry a megyeház előtt tartott rövid szónoklatában óvást emelt a törvénytelenség ellen. Majd miközben az odagyülekezett nép a himnuszt énekelte, a megyei képviselők Bartakovics érsek-főispán palotájába vonultak. A végül itt megtartott értekezleten határozatot hoztak arról, hogy a megyei tisztikar a további működését beszünteti, „...mert, ha egyetemesen tovább működik, vagy 5 Magyar nemzet története. Szerk.: SZILÁGYI Sándor, Bp. 1898. 564-566.; Graf Julius Szapáry... 1891.18-19. Magyarország vármegyéi és városai. Heves megye. Szerk.: BOROVSZKY Samu, Bp. é. n. 618. 17 Graf Julius Szapáry... 1891.19. 18 Magyarország története 1848-1890. 6/1. Szerk.: KOVÁCS Endre-KATUS László. Bp. 1979. 685. 372
