Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

ADATTÁR - Botka János: A Jászkunság tényleges nemeseinek összeírása 1850-ből / 351. o.

tási rendszerbe történő beültetése és a nemzetségi kötelékek fokozatos alászállása is. E két folyamat azután a zárt közigazgatási-igazságszolgáltatási egységek - a székek XV. századi kialakulásába torkollott. A társadalmi változások ugyanakkor egy szűkebb réteg számára lényegesen kedvezőbb viszonyokat teremtettek: többen birtokokat vásároltak, országos nemesi rangot nyertek. Az előbbire vonatkozó első adattal 1280-ból, az utóbbira 1395-ből rendelkezünk.

3 A jászkun középrétegek lesüllyedése és a másik oldalon megfigyelhető felkapaszkodási törekvés jól kifejeződik pl. Ozorai temesi főispán 1425. március 20-i okleveléből, miszerint az újszászi kir. jászok közössége kapitányaikat a király részére a közösséggel együtt adni szokott taxák és adózások fizetésére próbálja kényszeríteni. Az öszszeütközés tárgya és tétje itt valójában az, hogy a jász universitáshoz tartozó személyek — királyi adományban részesülve — már fölötte állónak érzik magukat a jászok közösségénél. Egyéb, a korábbinál nagyobb terhek vállalására is készek (8 tegzes kiállítása), hogy az adómentességet és a nemességhez vezető utat elérjék. De ekkor még a közösségnek is van ereje: meg tudja akadályozni, hogy a három kapitányra esedékes cenzust teljesen eltöröljék.

4 A folyamat azonban megállíthatatlan: hetven év múlva — mint láttuk — már törvény rögzíti a jászkunok jogainak csorbítását, s kevesebb akadály mutatkozik a közülük kiemelkedni tudó egyének országos nemessé válásának útjában is. A személyes nemesi státusz elvesztése ellenére a Jászság és a Kunság továbbra is a királyi korona része, lakói a király jobbágyai. A király jogait a nádor személyén keresztül gyakorolja.

5 Nemeseknek azonban csak a jászkunok egyeteme és közösségei tekinthetők. Az egyes egyének - bár a nemesekével egyenlő jogokkal és szabadságokkal is rendelkeztek — nem voltak tényleges nemesek, s jogaik zömével csak közösségeiken belül élhettek. Ezen ún. kollektív nemesi jogok — melyek a XVI. századtól egyre inkább közös jászkun privilégiumokká egyesültek, 1848-ig léteztek. (A Kerületek igazgatási különállása 1870-ig fennmaradt.) Gyakori királyi megerősítésekkel sikerült azokat csaknem minden időkben fenntartani és megőrizni. Jelentős törést a jászkun társadalom valójában csak a XVIII. század eleji, Német Lovagrendnek történő eladás következtében szenvedett. A Jászkunság azonban ekkor is a gyakorlatban - a jobbágyi 3 Uo. 149. és 110. 4 HORVÁTH Lajos: Az Újszászi család a XV-XVI. században. In: Zounuk 3. Szerk.: BOTKA János, Szolnok, 1988. 10-11.; KOCSIS Gyula: A Jászság adózása a XVI. században. In: Zounuk 4. Szerk.: BOTKA János. Szolnok, 1989. 11-12. 5 KISS József: A Jászkun Kerületek parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején. Bp. 1979.29. 352