Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIV. századi történetéből / 283. o.
hogy midőn ők [az Úrnak 1339-dik évében] Szent György mártíromsága ünnepének a nyolcadán, [május 1-én] az említett Péter mester, prépost Szolnok megyében [in Comitatu de Zolnok] bírt Tenyőmonostora [Theneumonostora] nevű birtokának a helyszínére érkeztek és azt a régi és igaz határai szerint megjárták — amelyeket Iván fia István, Tamás fia Gergely, Ágoston fia Miklós, nemkülönben Bodor [Budur] fia István szajoli nemesek, azon Tenyőmonostora község határszomszédai mutattak meg — annak a Tenyőmonostornak az összes összehívott mesgye- és határszomszédja jelenlétében és a mondott mesgye- és határszomszédos Szajol [Zayl] községtől elválasztották és elhatárolták, valamint a fentjelzett Péter mesternek és az ő említett egyházának örökös birtoklásra átadták, amely határokat, amint beszámoltak róla, ezen rendben választották el; hogy az első határ indul ugyanabban a Tenyőben levő Szent Péter apostol nevű monostor szentélyétől és tart észak felé, enyhén nyugat felé hajolva és megy egy régi, nagy árokhoz, ahol az árok tetején van egy földből való határjel; ezután ugyanabba az irányba [észak-északnyugatra] fut egy földből való határjelig, amely egy szántóföldben van; innen ugyanabba az irányba [észak-északnyugatra] megy egy bizonyos árokhoz, amely van egy Érviz[Ervize] nevű folyás előtt, ahol található egy földből való határjel; továbbá az árkon át fut egyenesen egy bozóthoz, népies nevén rekettye-bokorhoz [ad unum dumetum, vulgariter Rakattya búkor]; Ezután esik a Tisza [Thyscie] folyóba, és ott végződnek az előbb mondott határok; 2 Nagyságotok ugyanazon [vajdai] embere [Ják fia Domokos] és a mi bizonyságunk [István pap] előadták még, hogy az említett szajoli nemesek és Péter mester, prépost a maguk legelőjét, amely azon Szajol és Tenyőmonostora között van, a maguk és az ő jobbágyaik csordái és birkanyájai részére, közös használatra bocsájtották; Kiadatott [Budán] Szent György mártíromsága ünnepének tizenötödén [május 8-án], az Úrnak a mondott 1339-ik évében." Az oklevél 1339. május 23-án készült másolata ma az OL DL-ban van, igen rossz állapotban. A papír öt helyen van kitörve, a balfele erősen penészfoltos. Az egész felület egyrészt kifakult, másrészt homályos, igen nehezen olvasható. Pecsét, pecsétnyom és aláírás nem látható. Az eredetit nem találtuk meg. Szerencsére nyomtatásban már megjelent 1886-ban - latinul — Kovacsóczy István tollából, egy 1640-ben átírt oklevélsorozat egyik elemeként. A fordítást mi ez utóbA határleírásból sejthető, de egy 1799-ben és egy 1980-ban készült községhatáros térkép összehasonlításával is könnyen megállapítható, hogy az ősi Tenyő területéből nagy kiterjedésű részeket csatoltak Száj ólhoz. így nagyon valószínű, hogy a monostor helyét, valahol Szajol határában kell keresni, a belterülettől délre. 3 Az oklevél 2 egész 3/4 soros záradékát hagytuk ki, amely kelt 1339. május 23-án. A záradékban az erdélyi vajda igazolja a beiktatást, és ígéretet tesz egy későbbi kiváltságlevél (privilégium) kiadására. 302
