Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIV. századi történetéből / 283. o.

adományozta Miklós alispán fiának Miklós mesternek rokoni kapcsolatokból és baráti szeretetből kifolyólag, megpecsételt és örökös egyezség szerint, neki és az ő örököseinek, az örökösei utódainak örökös és visszavonhatatlan birtoklásra, megtartásra és használatra, senki által vissza nem követelhetően; továbbá az ő szolgáját Pált, az ő Margit nevű feleségével és annak ? [choukam] nevű leányát, valamint Margit asszony szolgálójának anyját ? [Lenchet], neki és az ő utódainak hasonló módon adományozta, kötelezve magát és az ő örököseit az a Miklós, hogyha bárkik az idők folyamán a fentnevezett Miklós mestert, vagy annak az örökösit, a mondott birtok felerészének ügyében zaklatni akarnák, maga és az örökösei — a saját fáradtságuk és költségeik révén - tartoznának [a dolgot] rendbehozni, továbbá az említett szolgára és szolgálóra ugyanezt vállalta; amely dolognak a bizonyságára a jelenlegi, pecsét oltalmával megerősített levelünket kiadni engedtük; Kiállítva a tisztelendő férfiú, egyházunk olvasókanonoka Lőrinc mester kezével, az Úr 1334-ik évében, a húsvét előtti negyedik vasárnap utáni ötödik napon [március 5-én], Aba [Haab] Lukács Tisztelendő Urunk, Isten kegyelméből váci püspök és a mi főpapunk, a mi tisztelendő atyáink: Domokos prépost Úr, János kántortanító, István [Csépány] őrkanonok; továbbá Olivér váci-, Miklós pesti-, Ágoston szigetfői [de Zygethfeu], Vilmos szolnoki- [de Zounuk], valamint Péter csongrádi [de Changrad] főesperesek és több más - a Szent Szűz [Mária] egyházban Istennek hűségesen és alázatosan szolgáló - kanonokok jelenlétében". Az oklevél már megjelent nyomtatásban, teljes szöveggel. A közlők magyar nyelvű regesztája így hangzik: „A váczi káptalan előtt Babosfi Miklós fia, az Újvár megyei horti, valamint a Tápé és Zagyva folyók melletti Szolnok vármegyei birtokainak a felét, rokonának Miklósnak ajándékozza", Csak a regesztáját Kristó Gyula is közölte. Kutatás közben sikerült megtalálni az eredeti oklevelet is, amely hiteles, teljesen ép, alsó széle közepén látszik a függőpecsét zsinórja. OL DL 1664 A forrás érdekességét az képviseli, hogy személyek átváltásáról is tanúskodik, ami nem volt gyakori jelenség. 5 NAGY Imre (szerk.): Anjou-okmánytár 1. Bp. 1878. 74-75. 6 KRISTÓ Gyula: Anjou-kori oklevéltár I. 1301-1305 Bp.-Szeged, 284. 290