Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A szolnoki közúti Tisza-híd szerepének változása napjainkig / 9. o.

nisztérium 1954. március 2-án megrendelte az UVATERV-től a híd építésére és a 4-es főút korrekciójára vonatkozó tanulmányt. A tervek júniusra készültek el, melyek bírálatát decemberben egy műszaki bizottság végezte el. Ití került napirendre az 1949-es elképzelés, hogy Szolnok fejlődése szempontjából előnyösebb lenne egy, a városon kívül vezetett nyomvonal és ezen a szakaszon levő Tisza-híd építése. 1955. szeptember 1-én értekezletet tartotttak a KPM, a Megyei és a Városi Tanács illetékes osztályai és az UVATERV megbízottainak részvételével. Az értekezleten a várost elkerülő északi vagy déli nyomvonalvezetést tartották továbbfejleszthetőnek. Az UVATERV 1956. júniusában újabb tanulmányt és az ehhez kapcsolódó „Beruházási programot" készített a hidakra és a hozzájuk csatlakozó útszakaszokra. A Tisza mederhídra 3 tervváltozat készült: — Tömör gerinclemezes főtartós felsőpályás híd; - Rácsos főtartós felsőpályás híd; — Utánfeszített felsőpályás vasbeton híd, amelynek vasbeton elemeit az építés során az elemeken áthúzott acélsodronyokkal feszítik össze. Az ártéri híd felsőpályás vasbeton főtartószerkezettel készülne. A beruházási program szerint a 4. sz. főúton, amely Budapestről a Tiszántúlra menő forgalom tekintélyes részét lebonyolítja, olyan híd megépítése szükséges, amely a nagy súlyú gépkocsik terhelését elviseli. A meglevő híd kiszélesítése és megerősítése műszaki szempontból teljesen felesleges, ezért egyértelműen új híd építését javasolják, az út jelenlegi nyomvonalán. Nem tartották azonban reálisnak azokat az elképzeléseket, amelyek a 4. sz. útnak a várost elkerülő északi és déli szakaszának kiépítését indítványozták, a magas beruházási költségek miatt. A program a szolnoki közúti Tisza-híd, az ártéri híd és a melléklétesítmények (hídfeljárók, töltések) megépítését írta elő. A Beruházási programot és a végleges terveket dr. Csanády György Közlekedési és Postaügyi miniszterhelyettes 1959. június 17-én hagyta jóvá. A terv az építkezés költségelőirányzatát az 1959-es árakhoz viszonyítva 74 349 000 Ft-ban adta meg. A Tisza-híd acélszerkezetének gyártásával és szerelésével a GANZ—MÁVAG-ot, az építési munkák többi részének elvégzésével a Hídépítő Vállalatot bízták meg. A mederhíd építésének munkái 1959. június 13-án indultak meg. Mivel az új hidat a régi helyén építették fel, gondoskodni kellett egy ideiglenes híd felállításáról, melyen az építkezés ideje alatt a forgalom lebonyolódhat. Ennek építéséhez az 1946ban elkészített közúti híd felső három szerkezetét, illetve a tokaji híd bontásánál feleslegessé vált két darab 50-50 m hosszú hídszerkezetet használták fel. Az ideiglenes építmény helyét a régi híddal párhuzamosan a vízfolyás iránya felé 15 m-rel jelölték ki. Alépítményként a parton vasbeton, a mederben vascső cölöpjármokat létesítettek. A három hídszerkezet áthúzására 1960. július 15—17. között került sor. A forgalom lezárása mindössze 60 órát tartott. Mivel az új híd felső szerkezetét az 1909-ben épült pillérekre tervezték, a meglevő alépítmények szélesítését, átalakítását kellett elvégezni. A szolnoki hídfőnél a felmenő-falat átépítették és kiszélesítették, majd vasbeton alapozású szárnyfalak és új lépcsők épültek. A feljáróban és a hídfő mögött gyalogjárót és különböző helyiségeket alakítottak ki. A pillérek felső részének rossz állapota miatt nagyarányú bontást és újrafalazást hajtottak végre. A pillérek víz feletti részét budakalászi mészkőburkolattal fedték be. Az alépítmény munkálatait a Hídépítő Vállalat végezte. Az újonnan épített Tisza-híd felszerkezete háromnyüású, változó magasságú, folytatólagos gerendahíd gerinclemezes főtartókkal és ortotrop pályaszerkezettel. 28