Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIV. századi történetéből / 283. o.

II. 1. Külső-Szolnok vármegye szolgabíráinak bizonyságlevele nyelwáltság-díj megfizetésének elmulasztása ügyében 1300. augusztus 1. „Mi Külső-Szolnok vármegye négy szolgabírája

1 adjuk emlékezetül, hogy miután a mi korábbi levelünk tartalma szerint Fábián [Sabian] fiai, István és Illés [Eleus] - testvérünk László ellenében - nyelwáltság ítéletében

2 elmarasztaltattak, a Szent Jakab apostol ünnepének a nyolcada előtti, legközelebbi második napon [1300 augusztus 1-én] Ábrahám fia János alispán

3 által — az ő ítélete szerint - elégtétel adására és fizetésre köteleztettek; olyan feltétel közbeiktatásával, hogy amennyiben a fizetésnek ezt a határidejét nem tartanák be, három márka

4 pénzt tartoznának fizetni — a mi bíráskodásunk közbeiktatása nélkül - személyesen János alispánnak, amint erre előttünk önkéntesen kötelezték magukat; az előbb mondott nemesi közgyűlés időpontjában és napján [azonban], [ ] Ábrahám fia Jánosnak, az ő ítélete szerint nem fizettek, sem magának [testvérüknek Lászlónak] elégtételt nem szolgáltattak; Kiadatott Sződemeteren [in Zeudemeter]

5 , az előbb említett időpontban és napon [augusztus 1-én], az úrnak az 1300-dik évében" Az oklevelet Fejér Györgyön kívül már többen közölték: iíj. Palugyai Imre , Cornides Dániel.

7 valamint Gorové László. 8 A helyesség és a pontosság szempontjából a leghitelesebb közreadás Fejér Györgyé. Másoknál több hibát találtunk. Palugyai például a Szodemetert Szentdemeternek olvasta és Külső'-Szolnok vármegye tiszai részén kereste. Cornides közlését és az eredeti oklevelet pedig nem találtuk meg. Fejér György: Codex diplomaticus Hungáriáé VIII/4.k. 649-650. „Nos quattuor Judices Nobilium comitatus de Zolnok exteriori damus pro memoria. . ." Mai kifejezessél elve a rágalmazás, a hamis vad vétségéről van szo, aminek a büntetési tétele Magyarországon 25 gira volt, ami 100 aranyforintnak felelt meg, (Werbőczy: Tripartitum . . . II. rész 72. cím) Az eredeti szöveg Jánost ispánnak (comes) nevezi és nem alispánnak (vicecomes), holott két dologból is megállapítható, hogy ő valójában alispán. Egyszer az ítélkezés szintjéből (fórumáról), másrészt ismeretes, hogy 1296 és 1315 között a Kán nemzetségbeli Gyula fia László erdélyi vajda volt egyben a szolnoki ispán is. Három forintot. Szó'demeter Külső-Szolnok vármegye keletmagyarországi felében — a későbbi Közép-Szolnok, majd a még későbbi Szilágy vármegye területén - volt, mindegyiknek a nyugati felében. Iíj. PALUGYAY Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. III. Jász Kerületek és Külső-Szolnok vármegye leírása. Pest,1854. 317. 7 CORNIDES Daniel: Collectio Dipl. Tom. II. 145. GOROVÉ László: A Szolnokvári viszontagságokhoz való Toldalék. Tudományos Gyűjtemény, 1821. évf. VIII. k. 57. 287