Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Pethő László: A migráció néhány kérdése egy jászsági településen az 1960-70-es években / 225. o.

folyamatát, mely - az adatok bizonysága szerint is — perspektívátlanná tette az itt élők egy része számára a helybenmaradást. Az előbbiekkel szemben ekkorra már az elvándorlás lett a jellemző: - erőteljes, 20 %-on felüli (Jásztelek, Jászivány, Jászágó), -jelentős, 11,5—16,5 % közötti (Jászdózsa, Jánoshida, Jászszentandrás, Jászfelsőszentgyörgy, Jászladány), - közepesen erős (valamennyi további község) esetében. Tőlük szerényebb mutatókat csak Jászberény és a korábban nagyszámú cselédséggel rendelkező, a kolhozosításba jobban beletörődő Pusztamonostor produkált, de ezek is elvesztették lakosságuk jelentékeny hányadát. Az iméntiekhez hasonló tendenciák érvényesültek a hetvenes években. A tájegység összességében szerényebb mértékű csökkenést mutat. 9 településen mérséklődtek, 8-ban emelkedtek a korábbi elvándorlási arányok. Jászberény újra pozitív egyenlegűvé vált, két kistelepülésen viszont egyenesen kiürülési tendenciák mutatkoztak. (Jászágó, Jászivány). Megállt vagy csökkent az elvándorlás a városiasodó Jászapátin, az akkor új ipartelepet befogadó Jászboldogházán, és továbbra is megőrizte helyét e kategóriában Pusztamonostor. Jászszentandrás akkorra már egyértelműen jelentős vándorlási veszteséggel rendelkezők sorába került. A téeszesítés népesség-riasztó hatását a hetvenes években tovább fokozta annak újabb, háztáji és részes művelés-ellenes változata. Ehelyütt feltétlenül érdemes kitérni az elvándorlás irányaira, amelyek nagymértékben módosultak. Ennek egyik megnyilvánulása Jászszentandráson az anyaközséggel fennálló kapcsolatok intenzitásának megváltozása. Jóllehet a névanyagban változatlanul kimutatható annak megléte, mégis a kapcsolatok meglazulásáról beszélhetünk. Eredetileg azért, mert a község, el akart szakadni anyaközségétől, s Jászapátihoz közeledett, ahová egyre több érdekeltsége fűződött. A közigazgatásból adódó kapcsolatok mellett Jászapáti lett a szentandrásiak első számú piacozási helye, és ugyanott szerezhették be a szükséges áruféleségeket is. A modernizáció tovább fokozta az anyaközségtől való eltávolodást: a két települést nem köti össze műút, nincs autóbuszjárat, és hiába van Jászárokszálláson gimnázium, a jászszentandrási gyerekeket a jászapáti gimnáziumba íratják be szüleik. Az iskolázás szerepének növekedésével egyre jobban szóba kerültek távolabbi városok is. Természetes módon Jászberény, majd a megyeszékhely, sőt újabban Eger. Nem annyira az iskolázás, hanem sokkal inkább a munkahelyek szélesebb választéka és a jobb kereseti lehetőség befolyásolta a főváros vonzásának nagymértékű növekedését, és hasonló motivációk munkáltak az északmagyarországi települések választásánál. Végül érdemes megemlíteni azokat a tényezőket, melyek Jászszentandrás speciális földrajzi és közigazgatási helyzetéből származnak. Mivel közvetlenül határos Heves megyével, így meglehetősen sokirányúak a szomszédos településekkel fenntartott kapcsolatok. Sokan járnak a visontai bányába dolgozni, gyakoriak az összeházasodások. Ezzel ellentétben meglehetősen rosszak a tömegközlekedés feltételei. 12 Falukutatás Jászszentandráson. Főiskolai kiadványok 4. Jászberény, 1981. 34-35. 13 , , , FARKAS Ferenc: Jászszentandras es Jaszjákohalma hivatalos személyneveinek összevetése. In: PETHÖ László-FARKAS Ferenc: Két dolgozat Jászszentandrásról. Bp. 1986. 93-123. 229