Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A szarvasmarha-tenyésztés jellemzői és a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara irányítói hatása a két világháború közötti Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 203. o.

tehát még 1935-ben is igen jelentős volt, mert bár a gépek terjedése azok egy részét kiszorította, az igásállomány tekintélyes része azért az ökör maradt. A bikák vármegyei arányában egészen feltűnő az eltérés a két időpontban. Az adatok szerint a kisüzemekben csökkent, a nagyüzemekben emelkedett. Ennek ésszerű magyarázatát gazdasági okokban nemigen találjuk meg. KISS Albert azzal magyarázza ezt a nemcsak vármegyénket jellemző jelenséget, hogy „... A különös változás inkább abból eredhet, hogy a két összeírás az adatokat eltérő módszerrel dolgozta fel..." Ennek valószínűsége mellett szól az is, hogy ha a gazdaság-nagyságcsoportokra való tekintet nélkül vizsgáljuk a viszonyokat (az 5. számú táblázat adatai), a bikák arányát tekintve az 1911. és 1935. évi helyzet között nincs számottevő különbség. A kormegoszlást az ivarral együtt vizsgálva a két üzemkategória viszonyai között szintén eltérés tapasztalható. A kisüzemben mindkét időpontban a felnőtt tehenek képviselik az állomány legtekintélyesebb részét, utánuk jelentőségben az üszők következnek, már jóval kisebb az ökrök, még kisebb a növendék bikák szerepe. Végül a tinók következnek és legutoljára egy százalék alatti aránnyal a felnőtt bikák. A vármegye nagyüzemeiben ezzel szemben mindkét időpontban a felnőtt ökröké az uralkodó szerep a felnőtt tehenek aránya csak ezek után következik. Ezt követik jelentőségben a tinók és az üszők, amelyek aránya itt körülbelül egyenlő. Ezután következnek a növendék bikák, majd végül a felnőtt bikák. (Érdekes, hogy mindkét időpontban és mindkét üzemmódban a felnőtt bikák állnak az utolsó helyen.) A 9. és 10. számú táblázatok adatait összefoglalva a következőket mondhatjuk el vármegyénk szarvasmarha-állományáról: a) A szarvasmarhatartás gerincét a kisüzemek képezik. Mindkét időpontban ezekre jut nemcsak az összállomány, hanem — az ökör kivételével - az egyes ivar- és korcsoportok állományának is túlnyomó része. b) A legnagyobb jelentőségű az a körülmény, hogy a tehénállomány — mind a növendék, mind a felnőtt — négyötöd része a kisgazdaságok kezében volt. c) Az ökörtartás egyre inkább csak a nagygazdaságokban bír jelentőséggel, de a tinónevelésben és a bikanevelésben is számottevő részt vállalnak a kisüzemek. d) A kisüzemek nagy része nem rendelkezik tenyészbikával. A felnőtt bikák 80-90 %-a a nagygazdaságok tulajdonában van. e) Az összállományból való részesedést tekintve a kisüzemek jelentőségének növekedése nem tagadható. KISS A. 1944.68. 219