Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A szarvasmarha-tenyésztés jellemzői és a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara irányítói hatása a két világháború közötti Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 203. o.
gadására, megművelésére, azon korszerű gazdálkodás folytatására. Ugyanis számunkra e kategória meglepően alacsony élő inventára azt árulja el, hogy a haszonbéres kategóriában különösen szembetűnő a kisparaszti gazdaságok felszereltségének hiánya. Ez az állapot végső sorban a függőségi viszony további fennmaradását is jelentette a vármegye kisparasztsága számára. Mind a három gazdaságkategóriában lényegében a. tulaj donkezelésű gazdaságok primátusa kétségbevonhatatlan. Ezt erősíti még a vegyes kezelésű gazdaságok második helye a vármegye minden birtok-kategóriájában. Legalacsonyabb a szarvasmarhatartás a haszonbéres gazdaságok körében. Bár itt arra fel kell figyelni, hogy a nagybirtokok esetében megközelíti a vegyes kezelésű gazdaságok arányát, és ezzel a haszonbéres gazdaságok minden birtokkategóriáját tekintve a legmagasabb arányt éri el. Még egy megjegyzés: Kissé alacsonynak tűnik számunkra a 10 % körüli szarvasmarha részesedés a haszonbéres gazdaságok esetében, mivel ebben az időben Jász-Nagykun-Szolnok területéből a haszonbérletként hasznosított földmennyiség az egyik legmagasabb arányt képviselte a megyék összevetésében, s csupán Hajdú megye előzte meg. A vármegyénk területéből 26,64 %-ot, 241.862 kat. holdat (139191,58 ha) hasznosítottak haszonbérletként. Mindez azért volt szomorú tény, mert a legtöbb megye gazdasági fejlődését tekintve — a kapitalista gazdálkodásra való áttérés folyamatában - éppen a haszonbéres gazdaságok belterjes állattenyésztésének kialakulása képezte azt a hajtóerőt, amely a magasabb szint, a rentabilitás irányában húzta a többi gazdaságot. Úgy tűnik, vármegyénknek nem volt módjában kihasználni ezt a lehetőséget — talán éppen a redempció következményeként. A vármegyében a kis- és nagyüzemek szarvasmarhaállománya kor- és ivarmegoszlásában mutatkozó eltérések alakulását csak 1911-től kísérhetjük figyelemmel, mert az 1895. évi felvétel az üzemcsoportok szerinti részletezést mellőzte. 1911-ben a kor szerinti tagozódást tekintve a szarvasmarhaállomány 1/3 körüli aránya tartozott a növendék, 2/3-a a felnőtt kategóriába. 1935-ben ez enyhén eltolódott: a kisgazdaságok esetében csökkent, a 100 kat. holdon felüliek esetében nőtt a részesedés. Ez a fentebb elmondottakat is alátámasztja egy másik nézőpontból. Tehát elmondhatjuk, hogy a kisüzemekben a növendékek aránya valamelyest csökkent (kivéve a tinókat), a nagyüzemekben viszont felszökött, minden nem esetében. Ennek okát abban látjuk, hogy a kisüzemek kevésbé foglalkoztak állatneveléssel. A vármegyei adatok vizsgálatakor arra is feltétlenül fel kell figyelnünk, hogy a tehenek aránya a kisüzemekben mindkét időpontban messze felülmúlja a nagyüzemekben mutatkozó arányt. A kisüzem állományának majd háromnegyedét a tehenek alkották már 1911-ben is. Ez 1935-ben már az állomány négyötödét jelentette. A nagygazdaságokban — annak ellenére, hogy a tehenek arányának növekedése rohamosabb, mint a kisgazdaságokban (a növekedés üteme volt gyorsabb) — még 1935-ben is csak alig múlta felül a 44 %-ot. A tehenek nagyüzemekben történő gyarapodása abból következett, hogy egyrészt a magyar fajta háttérbe szorult, másrészt a fajtaváltás az ökrök számának visszaszorításával is járt. A nagyüzemek tehénállománya a TMK-1939.6-7. 217
