Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: Pacsér céhes ipara az egyesült iparos céh 1829. évi szabadalomlevele tükrében / 177. o.

helyett, s Cautumot Coetum helyett. Valószínű, hogy a befejező sorokban szereplő valituros helyén is valitores-nek kellene állnia. A fentebb említett két hiba a Befejezésben már nem fordul elő, de a valituros kifejezés írásában ott sincs változás. A Bevezetés nyomdahibákat tartalmazó részének megismétlésével, a Befejezés segítette azok felismerését és kijavítását. A kereten kívüli utolsó bejegyzés írója, Latinovics főjegyző viszont a Privilégium kihirdetési idejének, tehát hatályba lépésének közlésén túl, segített bennünket Pacsér közigazgatási státusának tisztázásában is. A Bevezetés, a Befejezés, sőt az irat tartalmi lényegét rögzítő bejegyzés szerint a Privilégium „. . . pro opificibus in oppido Pacsér degentibus ..." azaz a Pacsér mezővárosban élő mesterek számára készült.

23 Latinovics főjegyző viszont a vezető tisztviselő biztonságával közli, hogy itt „ . . . pro opificibus Possessionis Pacsér" kiadott okmányról van szó. A főjegyző álláspontja mellett szól Pacsér 1790-ben és 1836-ban készült két címerpecsétje is. Az előbbi körirata: „Sig. Poss. Batser. 1790", az utóbbié „Patsér Helység. 1836." Másfél évtized múlva, mint fentebb láttuk, magyar-szerb falunak és nem mezővárosnak írta le Fényes Elek is.

24 Egyébkent kituno Ceh-jegyzekeben Eperjessy Géza is (1967. 218.) oppidumrol beszél az eredeti okmány alapján. 24 A pecsétekhez: Bács-Bodrog vármegye, I—II. Szerk.: BOROVSZKY Samu. Bp. 1909. I. 139.