Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A szolnoki közúti Tisza-híd szerepének változása napjainkig / 9. o.

A fahíd a XIX. század első felében Az 1800-as évek elején a Kamara megbízásából ismét készültek tervek a híd helyreállítására. 181 l-ben például a Tisza-híd város felőli hídlábainak erősítésére készül terv. Ezek az elképzelések csak 1816-ra valósulnak meg, amikor megkezdik az előkészületeket a híd újjáépítésére.

24 A régi Tisza-hidat azonban - a benne levő és még felhasználható gerendák, faanyagok miatt - mielőtt még az új elkészült volna, 5-6 héttel korábban felszedték. Ezért az új híd elkészültéig a közlekedés fenntartására a város lápot (tutaj, tutajhíd) akart felállítani. Ezt viszont alkalmatlannak tartották, így a híd inspector (felügyelő) Vida Ferenc indítványára, Tunkel Ferenc ácsmester új fenyőfa kompját vették igénybe. A híd építésének munkálatait ugyancsak Tunkel Ferenc fejezi be 1817-18-ban.

25 A reformkor idején Szolnok még mindig jelentős szerepet játszott a sókereskedelemben. A városba a Tiszán érkezett a só a Máramaros megyei sóbányákból tutajon. Szolnokon még működtek a kamarai sóraktárak és a sóelosztó hivatal. Pestet jórészt Szolnok látta el sóval. A szállítást kocsikkal végezték a Szolnokról Pestre vezető elsőrendű útvonalon. A másik jelentős tényező, hogy a szolnoki híd a nagy tömegben hajtott jószágok egyik legfontosabb tiszai átkelőhelyévé válik. A bukovinai és felsőmagyarországi piacokra szánt juh és szarvasmarha csordákat Csongrád, Arad és Csanád megyékből Törökszentmiklós és Mezőtúr irányából hajtották Szolnokig, hogy azután a Tisza hídján áthaladva juttassák el céljukhoz. 1827-ben a közeli Czibakházánál a Tiszán felépül egy állóhíd, de ez nem jelenti, hogy a szolnoki híd forgalmát különösebben elvonná, itt ugyanis a Városi Tanács már 1824-ben olyan könnyítést alkalmazott, miszerint a tőzsérek a falkák után csak a rendes vámdíj felét fizetik ki.

26 A szolnoki átkelés továbbra is a Tiszántúlra menő postajáratok egyik fontos állomása. 1843-ban azonban újra megrongálódik a szerkezet. A híd forgalmára való tekintettel a város újjáépítését sürgeti a Kamaránál. A Tisza-híd alsógerendái rendkívül korhadt állapotban vannak, ezért a szolnokiak az óbudai Uradalomhoz fordulnak, ahonnan egy küldöttség jön a híd megvizsgálására. A rendelkezésre álló forrásokból nem derül ki a bizottság állásfoglalása, a város polgárai azonban a Tisza-hidat három helybeli ácsmesterrel Müller Imrével, Szvitek Ignáccal és Obermayer Lajossal kijavíttatják. A helyreállítási munkák ellenére a konstrukció csak egy évet bír ki,

27 mert az 1844-es esztendőben a fa másik veszedelmes ellensége a jég elpusztítja. Februárban a Tiszán levonuló hatalmas jégzajlás a szolnoki és a Tiszafüred—Poroszló között levő fahidakat szétrombolja, megbénítva a postajáratok útvonalába eső két legfontosabb átkelési helyet. Szolnoknál február 20-án a Zagyva és a Tisza összetorlódott jege a 24 OL Tervtár. T. l.,T. 62. 2 5 * Jasz-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Protocollum Oppidi Cameralis Szolnok. 1816. 145, 149. 26 SZML Szolnok város ir. Tanácsi jkv. 1836-1839. 123/1839. sz. 27 L'o. 1839-1843. 1843. 102, 135, 151. sz. 17